Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Kilián László: Kártyaszeánsz
Elhessenti magától a pátoszt, de látja a csuhások igyekezetét a remegő' anyag-kúpszeletek között.- De legalábbis a gondolat eredetibb. Mégis, ha először másról szólok. Igen van az érzékelés. De nem az érzékelés a lényeg. Az csak a mérték, az eszköz, ahogy a mozgatott is eszköz a mozgató lényegiségéhez képest. Ezzel szemben a rejtőzködő jelentési Valóban. ,Az érzékelés nem önmagát veszi észre” kitétel látszatra azt a fogalompárt jelentené, hogy érzékelt-érzékelő, de az ős-kijelentés végén az áll: az érzékelés előfeltétele. Előfeltétel pedig csakis az érzékelés gazdáján belül létezhet. Ki látott még olyat, hogy látásomnak az a ciprus legyen a feltétele, amit nézek. Ez egy rejtélyes emberi adottság, ami az érzékelés előtt van. Fontosabb annál, minthogy a mozgatott fontosabb az eszköznél. Lám, a forma és a jelentés úgy csusszannak szét, mint a test és a lélek a beteljesüléskor. Kétségkívül Hypatia kúptanulmányának ismeretében szöszmötölnek a barlang mélyén. Vékony szálakat illesztenek a méró'rúdhoz, majd a nyálkás kúpokra.- Lehet, ez is szócsavarás, mégis mióta egy Noémi nevű nő arról a rejtélyes rabbiról mesélt, minden fordítva akar lenni, mint ahogy látszik. Ezért mondtam az. aforizmához ezt a másikat: jiem azért vagy fehér, mert mi azt gondoljuk, hogy igazán fehér vagy, hanem mert fehér vagy, azért van igazunk, amikor ezt állítjuk. ”2 A rabbi fia enni kért, mire a bölcs férfiú ezt válaszolta: nem lehetsz éhes, hiszen nincsen, amiből enni adhatnék neked. A gyermek szomorúan oldalgott volna el, amikor az apa utána szólt: Fiacskám, mégiscsak igazat beszélhetsz, látom ott az asztalon hever egy pénzérme.3 A döglött kúpmájakkal bíbelődő rongyos keresztények most tűnnek el a szeme elől. Megint eszébe jutott a gúlás férfiak és az ő kúphoz kötó'désének bugyuta ellentétbe állítása tegnapi álmából. Újból elfogta az átmenetiség félelme, de összekeveredett azzal az érzésével, hogy idegenkedik a gondolaterotikától. Végzetszerű kettészakítottsága jutott velük eszébe. Itt a gondolat és bölcselkedés tisztaságának istenítése, ott a folyton rátapadó testi szépség, báj, erotika hamis íze. Az utolsó szál, amibe félelme és bosszantó kettőssége elől menekültében kapaszkodhat, megint a kétes nőszemély, Noémi. O járt nála a halálos nap előtti estén és papírlapokról beszélt, melyek lelke baját a parton túl orvosolni fogják. Ezeket a papírlapokat kell még megtalálni. Meg hozzá az idők lehetetlenségéből a három társat, kikkel közösen lesz mód megnyugodni. A három társ nem is aggasztja Hypatiát, annál inkább az első megtalálni való. Azt is lelkére kötötte Noémi, nehogy könyvre, papiruszra, vagy tórára gondoljon, hanem vastagabb és kisebb, különálló lapocskákra, játékra, amely úgy segít visszatalálni nyugalmához, hogy jelenlétében lényegül át. 2 Arisztotelész: Metafizika 1051b 3 Hasszid mese (Fónagy Iván: Mágia, Bibliotheca, Bp. 1943. 300. old.) 650
