Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Kilián László: Kártyaszeánsz

Nap mint nap hosszasan búcsúzkodtak a sötét, rideg lépcsőházban. Most is ezzel akarták befejezni a napot. Azt hitték - a lány és a fiú is hogy ma is úgy lesz, mint eddig. Már-már összeölelkeztek, amikor egyszerre csak ott volt Balogcsákó. Betolta a biciklijét. Mint régi ismerősökkel elegyedett szóba velük. Azaz beszélni kezdett el hozzájuk. Monológba tudott bonyolódni, ha csak a legsemmitmondóbb választ kapta is.- Látjátok? Amerika bezzeg. Az igen. A szabadság hazája. Washington, Jefferson, Franklin, J. Davis, R. E. Lee. Egész 1863-ig. De a déli államok azóta is. És Bull Runnál az északi sereg megsemmisült.

A véletlen, kelletlen hallgatóság nem ért ugyan semmit, de türelemmel viseltetik Balogcsákó iránt.- Igen, egy kicsit kapatos vagyok, de az USA, az USA. Öreg! Azok... a végtelen gyapot- meg mogyoróültetvények. Látod, az elnök is. Elnökösködik egyet, aztán vissza az ősi farmra. Azt énekelték az önkéntes konfóderánsok is, de másnap derékul állták a golyózáport. Te laksz ott fenn, velünk szemben?- hunyorog a lány szemébe, de nem kapcsol villanyt.- Igen.- Jó fazon? - int fejével a fiú felé, mintha ott se lenne. Hunyorgása cinkos szemcsippentéssé lesz.

A lány bólint.- Nem hallottatok a déliekről, mi? Itt aztán nem is csoda. Ezek mindig a nagy forradalommal, meg az ötéves tervvel vannak oda. Dög unalom. Hatodikos korom óta nem figyelek oda rá. Különben bírom az öreglányt, a házinénidet. Legjobban a táskáit szeretem. Jó nagyok és szutykosak. A füle mindnek olyan kajla, mint a korcsoké. Korcs szatyor. Na, várjatok, leviszem a biciklit, aztán folytatjuk.

Elindul a pincébe. A pár nem nagyon lelkesedik érte, de azért egy számonkérhetetlen udvariasság nevében várják vissza.- Van odafenn egy kis bor. Minőségi bor. Nem ám holmi lőre. Várjatok még egy kicsit.

Látszik a mozdulatain, hogy könnyednek és ruganyosnak szánta őket. Igaz kevésbé látszik rajtuk a tétovaság, de szögletesek.- Éljen Lee tábornok! - szól vissza a fordulóról.

Balogcsákó göndör. Nordikus arccal és fejjel. Szaglik is az alkoholtól. Piros széldzsekije minden szavánál és lépésénél visít.

A legfeltűnőbb a szürke sapka a fején. Bár környezetében senki nem tudná- így a fiú és a lány sem -, ő hamarosan mindenkinek tudtul adja: a konföderáció seregében viseltek ilyen csákót.

Megkímélt fejfedő. Sejthetően távol maradt minden háborús megpróbáltatástól. Inkább történelmi ereklyének szánt portéka, nem is feltétlen a jelölt időszakából a múltnak.

Ezt sejtheti Balogcsákó is, amikor - nyugtázva magában: hatott közönségére a ritka tárgy - nagyvonalúan másról kezd beszélni és fejébe csapja még a melegebb helyeken is.

Felér a lépcsőn.

Lenn a fiú, bízva az iménti ígéret tűnékenységében, magához vonja a

3. rész Vér/Balogcsákó

651