Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Kilián László: Kártyaszeánsz

sége nem lett, hisz az rosszabb a börtönnél. A KÁRTYA TITOKSZEMÉLYE birodalomhoz méltatlannak találta ezt. Eztán nem lett több utódja sem Yorick- nak, sem szegény Tamásnak. A tébolydák szanatórium-nyugalmát magával rántotta a szolgarend tenyeres-talpas jelkép királya”. Csak Isten háta mögötti gyógyintézetek sivár termei telnek meg a rácsos ágyakkal. Dühöngök vonítanak, és szó nem hagyja el szájukat, mert a pakli a A híjával való, mert a világ bolondját ezzé szennyezte a hatalom méltánytalanjainak sora, arcán hordva a bolondnak hazudott eszeló's fintorát. Ha már a hajón nyert birodalomnak vesznie kellett, IDEJÉT ÉREZTE kárhozatra hozni a szárazon győzedelmest is. Kihullajtotta a szemétre a £3- et, a mértéket, amely befutotta a birodalmat határtól határig. Kezdetben min­dig menekülve. Sorsára hagyva a hátramaradt tartományokat. Lapítva vakarni a tenyerét. Lazsálni, míg meginog a támadó. Amit róna és szövetség elvégzett, magának betudni azt. A megfordított £3 -ról harsogva a győzelmi indulót. Dicsértetni magát. A £3 a lapon tehát a kartonnal együtt papír- pozdorja már. Abirodalom ereje, mint kocsis kocsi nélkül, csak ostor ló híjával. Elhallgat. Biztos benne, a lényeg, ami eztán következik, kíváncsivá tesz minden valamirevaló egyedet. Most nem megy el. Buta vigyorral arcán billeg a székén. Várja a hatást. De inkább, hogy kérleljék... 2. rész Méz/Hypatia- Na igen, aki süvölvényként összekeverte a kúpot a gúlával, biztos örömmel tölti el, hogy a két kiügyeskedett test szeletelése a síkidomok nagy részét képes eredményezni. De hát a gúlával foglalkozzanak csak a férfiak, nekem hagyják meg a kúpokat - jut Hypatia eszébe tegnapi álmából ez a lapos és rá egyáltalán nem jellemző' nyavalygás. Reggel óta rendszeresen felötlik benne és mindig felbosszantja. Most éppen Arisztotelészről tart felolvasást kedves barátja. Miatta és a nagy bölcselő' miatt is figyelemre méltó az óra, mégis ez a fecsegés. Azóta van ez, amióta Alexandriában széttépte a csó'cselék. Hányódik ide- oda a kései hellénkor bölcseivel. Alszik, felébred és hol illír romoknál, hol egy dalmát templom tetején, hol a barbár sátrak és palánkvárak között találja magát. Néha arra gondol, azért ez a széteső' figyelem, mert nem fogja szellemét a test foglalatja. De ez a csűrcsavarás is meginog, valahányszor életéből hozott szépségét dicsérik meg. Látja árnyék-magúkat, és nem szűnik csodálkozása, hogy szellemük ennyire testi mivoltukra üt. Szellemi létében is félelem tölti el, ha más szellemekkel találkoznak. Ezek mind azt panaszolják: mennyivel szebb porhüvely jutott életükben; mások meg folytonos éneklésben örülnek szépséges lelkükön, oly ronda testi valójuk után. És az ó' lelkűk mikor sorvad igazivá? Hátha az ó' szellem és test közötti azonosságuk csupán átmenet. De hát milyen az egy-félelmű Hypatia? Két - akár torzó - szoborfelület benyomását keltő' testdarabbal úszik tájról tájra. Vélhetnénk úgy is, hogy a távoli testdarabok voltaképp egy test, fénysávban eló'tűnó' részei, de a kettó't csak az egymáshoz képest párhuzamos mozgás tartja össze, meg Hypatia maga. Néha lepelkönnyű és átlátszó kézfeje 647

Next

/
Thumbnails
Contents