Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Kilián László: Kártyaszeánsz

megszakított beszéd végszavától. Szemében a gyermek természetessége. Mindig. Affektáljon, izzón fel a misztikumtól, fütyüljön: szabadíthatatlan ettől a magányos természetességtől.

Szeret közeli barátairól beszélni. Senkit nem szid. Szája szegletén, fintorában mégis homályos üzenet bujkál, hogy a hallgatónak rossz érzése támad a tárgyalt személlyel kapcsolatban.- Dzsijjji - remegte fóléjük hangját nagymamája. Egy kiszolgált jutazsákot maga előtt tolva lépett ki a pincéből. Az ajtó becsukásakor is nyekergett. Gigli és az alkalmi cousine fogvacogva fogadták, úgy megijedtek. De Gigli ezt is azért mesélte el szerte, hogy hangsúlyozza: milyen széles körben elfogadott az ő allure-neve.

Jó egy év múltán folytatta a tarot históriát. Unta a társaságot, és amint szóba került a kártya, szót sem vesztegetve a Tűz és az Uralom birodalmaira, folytatta:- Hamar elkövetkezett az öreg Víz-birodalom végórája is. Akkor már 1947. augusztus 15-ét írtak. Most két lap töpörödött hamuvá a színekből. A ? alakja omlott szét jelében. Igaz, király és császár országolt birodalmán, de a tenger nőalakját ki más is képviselhette a földi birodalomban, mint a császárnő allegóriájában, aki maga az ország, a birodalom. A birodalom, mely vízen született. Hajókból és vérrel. Még egy tétova kísérletre alkalmat kerített a sors: röpke évekre rá királynő ült a trónra, a ? alakjává nőni fel.

De a TUDATOS csak nevetett páros keresztjükön és sanda szándékukon, a lap végzete maga döntött.

Ha uralom nincs, a határ csak blöff. Ezért kerül a VEGZETES kezébe a d négy kártyája is. Sejtelmes fároszok csalogatták, riasztották a birodalom nevében a part körül a messzi földről jöttékét. Távolról a hazaigyekvők bensőséges reménységét remegtette fényében. Közelről méltóságos, oltalmazó griff szeme pásztázta a széles vizeket. Jer ölemre. Befogadlak, megvédelek.

Az idegen meg csak hunyorgott a magas fárosz felé, távol az általa hirdetett javaktól. Nos, a kártya „Tornyai” semmivé párlódtak. A toronyrekvizítu- mok üres és buta kacsingató sziklaszálacskák lettek. Belebámulnak a ragyogó, aztán fekete parttalanságba, merengenek az igaz uralom fölényén az árnyék- fövenyen.

Ne félj, a negyedik eltűnés sem marad el. A Szolgaság birodalom sorvadt el aztán. 1991. augusztus 22-én tűnt el a hiány utolsó négyszer három kártyalapja. _ ____

A n , a A , a 23 díszlett ábráikon. A KÉZ először is azt elégelte meg, hogy a világ világi-profán-közönséges fele lett világgá. Anyagontúli-hitbeli-intuíciós fele, mint amannak árnyéka és következménye lehetett csupán szóbeszéd. Ünnep lett a lustaság és hamis az áldás. Szétválasztották őket a régiek, most ezek kiválasztották az egyiket. Azóta nincs Világ kártyalap, nincs ünnep és nem ünnep. Egy lett, aminek kettőnek kell lennie, kettő, ami egy volt. A világ félbe hazudva, és a legkisebb gyerek is elhitte: azt tudja világnak, amit a kavics...

Inkább a A -et kérdezd. Az még csak a ...

A A kigyógyult a kártyalap-szerepből. A Szolgaság tartományai, lám, tömve az épületekkel, melyekben bolondot, ellenséget összezárnak. A -ból ellenséget, ellenségből bolondot faragni. De sem egyiknek, sem másiknak ment646