Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola utópikus etatizmusa
NYIKOLAJ BERGYAJEV Az Eurázsia-iskola utópikus etatizmusa Megjelent az Eurázsia-iskola ideológiájának és programjának rendszeres kifejtése. Nem feladatom a politikai program vizsgálata, folyóiratunktól idegenek az efféle feladatok. Vannak az eurázsiai katekézisnek ideológiai, vallás- és társadalom-filozófiai oldalai is, amelyek mellett már nem mehet el szó nélkül a Puty.1 Az Eurázsia-ideológia karakterisztikus formai jegyeket mutató rendszeres kifejtése anonim publikáció, ebből arra következtethetünk, hogy érte az egész irányzat vállalja a felelősséget. Ezzel némileg ellentmondásban a közrebocsátott anyag egyéni vallásfilozófiai rendszer elemeit tartalmazza, amelyet kelló' alap nélkül a pravoszlávia általános érvényű megfogalmazásaként tálalnak. Az Eurázsia-eszme című brosúrában számos, támogatásra méltó igaz gondolatot olvashatunk. Az irányzat eszmei orientációjának fókuszában reális Oroszország-kép van, a benne lejátszódó valóságos életfolyamatokkal, melyeket a történelmi tényként kezelt forradalom, ill. az ezzel összefüggésben végbement visszafordíthatatlan társadalmi rétegmozgások hátterében szemlél. Tevékenységük mozgásterének a forradalom utáni közeget tekintik, ezért nem emigráns fantáziálással és hal- lucinációkkal foglalják el magukat, hanem a reális valóságban gondolkodnak. Az Eurázsia-iskola politikai programjában vitathatatlanul benne vannak azok a felismerések, amelyek az Oroszországon belüli történések várható eredményére vonatkoznak. Politikai realizmusuk mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy ideológiájukat arra a forradalom után kialakult szociális rétegre alapozzák, amely aktív szerepet kíván játszani az életfolyamatok irányításában. Az Eurázsia-eszme hívei a forradalmat történeti totalitásában szemlélik, nem vonnak mesterséges határvonalat a februári és októberi forradalom között. A morális és vallási szemléleti különbözőségek ellenére gondolataik sok tekintetben rokoníthatók az Új középkor című művemben általam leírtakkal. Az Eurázsia-iskola tagjai ellen irányuló etikai élű vádaskodások, melyek szerint a prágai „szmenovehovci”2 csoportosulás tagjaihoz hasonlóan konformista álláspontra helyezkednek a bolsevista hatalommal szemben, majdhogynem bolsevik ügynökök, számomra nem csak igaztalanok, hanem egyenesen felháborítóak, és nem tekinthetők másnak, mint egyes koraemigráns körök önigazolási kísérletének, miután a forradalommal, ill. Oroszország belső viszonyaival kapcsolatos helyzetértékelésük eszmei csődje nyilvánvalóvá vált. Mindemellett az Eurázsia-ideológia valóban tartalmaz közvetlen veszélyforrást jelentő elemeket, és éppen ezek közül kívánom 66
