Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Hárs György Péter: Mi még a pszichoanalitikus
Kísértések A közös nevező a testi/lelki más-lét, az én itt nem léte iránti gyengéd érdeklődéssé vagy vonzalommá szublimált libidinális késztetés. A történész és az archeológus vitathatatlanul a múlttal, a már elhaltak világával foglalkozik. A manifeszt cél persze a tudás, ám a háttérben ott lappang a kétes élvezet, hogy rátalálva visszaborzadhatunk mindattól, ami velünk is megeshetett volna és amit mi is elkövetnénk, de nem merünk. A szobrász (de a festő és a restaurátor is) a ,dióit” anyagot munkálja meg, miközben valami mulandót vagy elmúltat megörökít vagy életre kelt. Kézzelfogható példái a jelenvaló itt nem létnek a sírkő, a síremlék, a halotti maszk. A sebész, amikor helyreállít (mint a restaurátor), kipótol vagy felrak (mint a festő) vagy leválaszt (mint a szobrász), érzéstelenítés, részben altatás mellett dolgozik. (Freud személyes életvonatkozása ehhez a kokain-epizód.) Ami mindezekben a helyzetekben közös, az az, hogy az alany vagy tárgyszerű, vagy tárgyként viselkedik: érzelmileg és/vagy akaratilag reakcióképtelen. Nem mutat tudatos ellenállást, hanem a beavatkozást mintegy elszenvedi, legyen szó történelemről, kőről vagy emberi testről. És legyen szó akár a lélekről is. A pszichoanalízistől gyökereit tekintve sem áll távol az alany korlátozott itt-létének s ebből adódó kiszolgáltatottságának, egyben hatalmának (a szó e kettős értelmében vett kísértő-képességének) gondolata: a mesmerizmust, a hipnotizmust erős szálak fűzik a kísértet-világhoz. Azok a témák, amelyeket Freud kvázi történészként választott, földolgozásuk iránya, illetve amit ez az irány megkerül, tisztán mutatják ezeket a látens összefüggéseket. A Leonardo-tanulmány például, ami bővelkedik meglepő fordulatokban, újabb értelmezési rétegét mutatja, ha összekötjük a töréspontokat. Anyaistenségből a keselyű azzá válik, ami, és a látszólag hajánál fogva iderángatott egyiptomi mitológia is a helyére kerül, ha a jóságos Mut, Hathor és Izisz álarca mögött meglátjuk másik, Freud által árnyékban tartott arcukat. Mindhárom istennő kapcsolatban állott a halállal is, megjelennek az elhunytakat az alvilág kapujában fogadó tehénként, a halottak szoptatójaként, védelemként a holtak számára, de végzetként is, és sokszor vérszívóként (Id. pl. Ions: 1983). Egyiptom, a balzsamozás, a múmiák, a sírrablások és a titkos tanítások világa így már nem tűnik annyira idegennek attól a szövegtől, amely oly lelkesen időz el „a gyász felismerhetetlenségig leplezett megnyilvánulásánál”: .Kiadások a temetésre Katalin halála után 27 forint 2 font viasz 18 forint A kereszt hordozása és felállítása 12 forint Ravatal 4 forint Hullaszállítók 8 forint A 4 papnak és a 4 papnövendéknek 20 forint Harangozásért 2 forint A sírásóknak 16 forint A jóváhagyásért a hivatalnokoknak 1 forint Summa: 108 forint” (Freud: 1982b, 293-4 o.) 585
