Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke

megmondta, hogy így lesz - s róla nem is hallunk többet az énekben. A hanti fejedelem eltökélten magához veszi kardját, íját, nyilakkal teli puzdráját, fólcsatolja síléceit, s megparancsolja a léceknek: röpítsék a szabir hadúr seregei után. A fák felett repülve hamarosan megelőzi a hét napja úton lévő szabir sereget. A hanti jiyomában nyerítő / Fergeteg támad, / Fejér hóvihar, / Fejér ló vágtat” (az eredetiben nem szerepel a fehér ló), és messze a szabirok előtt ér szálláshelyükre:

Ipám földjére lm, megérkezem.

Szabir fejedelem Áldozóhelyére lm, leereszkedem.

Száz ménló áldozóhelye Tárul elém,

Húsz rénbika áldozatos dombra Érkezem én.

Egy mellvértes szabir vízhordó legény tesz-vesz az áldozati dombnál. Fát aprít, hogy az áldozati üst alá gyújtson vele. A hanti csellel rászedi a legényt, vegye le a páncélját, majd lekaszabolja a gyanútlant.

Ekkor megérkezik a szabir fejedelem. A megölt legény páncéljába öltözött hanti félrevezeti a fejedelmet, levetteti vele páncélját, és kisvártatva őt is levágja. Majd eszébe jut, hogy öccsét életre kellene ébreszteni, mert egyedül nem bír a szabir sereggel. Próbálkozik is, kiveszi a zsákból az összetört testet, forróvízzel mosdatja, élesztgeti, de nem mozdul. Az osztják főistenhez, Numi Tóremhez fohászkodik, és többszörös rénbika-áldozatot mutat be neki öccse életéért. Az áldozati szertartás sikeresnek bizonyul: Numi Tórem az égből villámsugarat küld a halott öccs homlokára, aki mint mély álomból, felébred. Gyorsan fólöltözik, fegyvert ragadnak, mert jön már a szabir had másik fele:

Üstökös-szabir-fejedelemhős süveim Lóháton ülve jönnek felénk - Minket látva megállnak,

Lovak álltukban ágaskodnak,

Rúgkapálnak rihegve.

A hanti fejedelem így szól az idősebb szabir fejedelemfihoz (s egyben az énekmondó is önmegerősítést nyer):

Üstökös-szabir-fejedelem Öregebbik fia, hallod-e?

Ha Ég atyám úgy akard, hogy én vesszek s te élj tovább S te legyél az ének hőse:

Hát nem bánom, vesszek én el!

De ha atyám más törvényt tesz,

Ha Num Tórem nékem kedvez:

570