Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke

Akkor az én regém regélik,

Akkor az én mondám mondják Asszonyok ülte világunk Végső kora teltéig,

Férfiak lakta világunk Végső napja múltáig!

Összecsap a két hanti a temérdek szabir sereggel ... - s egy szálig levágja okét. Majd a szabirok városai, falvai ellen indulnak:

Szabir hadat szétmorzsoltuk,

Levágtuk, szanaszét szórtuk - Szabir város még megmaradt,

Szabir falu félve lapul Hát oszlopos városukat Hét tűzoszloppá változtatom,

Hat oszlopos falvuk fölé hat eleven üszköt vetek.

A szabirok városai, falvai tehát egyaránt úgy maradtak meg az osztjákok emlékezetében, mint oszlopos házakkal teli helységek, szemben az osztják településekkel, melyeknek epiteton ornansa mindig az „ácsolt”. A szabirok eszerint kb és/vagy vertfalú házakat építettek. Ennek nyomán eszükbe jut a magyar nép oszlopos, tornácos épító'stílusa, mely ugyancsak bsi, keleti örökség. Az is lehetséges azonban, hogy az ének az osztjákoknál „várososzlop”-nak nevezett kultikus oszlopokat érti, melyek az ázsiai népek felfogásában az eget tartó, „világ középi” mitikus oszlopok, „világtengelyek” megfelelői, s amelyek ugyancsak a szabirok révén kerülhettek az osztjákokhoz.11 Oszlopos áldozóhelyet több honfoglalás kori temetőből ismerünk (pl. Hajdúdorog, Püspökladány).

Végül hősi énekünk egy idillikus képpel zárul: a két hanti testvér boldogan él a teli fazekak és söröshordók között, alázatos szolgálóktól körülvéve.

Az Aranyfejedelem éneke egy kezdetleges körülmények között, kevés fényben, sok hóban, fagyban élt kis nép, a hantik vagy osztjákok érzéseit tükrözi a gazdag, erős, messziről jött szabir urakkal, szomszédokkal szemben, akikre részben rá is szorultak - ha aktualizálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy az obi ugorok minden részvétünket megérdemlik, hiszen kis híján mi, magyarok is felőrlődtünk a hatalmasok és kiszolgálóik játszmáiban, aminek egyik tétje épp a szabirokkal való kapcsolataink, valódi történelmünk elkendőzése, nemzeti öntudatunk kioltása volt. De az eredeti összefüggéseket tekintve a hanti ének esetében nyilvánvalóan egy „vágyteljesítő” bosszúeposzról van szó, mely a hantik egykori vereségének, alárendeltségének lelki reakciójából, túlkompenzálásából magyarázható; egyébként Patkanov szerint

11 v.ö. Berze Nagy János, 1958. pp. 114-115.

571