Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke
felrója neki, hogy nem evett a kezéből a menyegzőkor, s újra kínálja: „Vagy kezesem lesz, vagy pusztulj innét!” De az öccs nyakas. Inkább a biztos halált választja, mintsem behódoljon a szabir úrasszonynak: Én bizony kezedből Nem eszem kenyeret! Hozott hozományod Ne kínálgasd nekem! Sörödből nem iszom - Inkább vesszek szomjan! Megyek hát innét: Vagdalkozni tovább! Szabir apáddal, Hét szilaj bátyáddal, Meg a teméntelen, Tengernyi haddal! Vív hét éjen, hét napon át, de elhagyja ereje és elfogják. Hasonlóképp tesznek vele, mint pl. Kis Szt. Gergely, örmény vértanúval a kaukázusi masszagéta hunok: Lóbőrből szabott zsákba zsúfolják, Tehénbőrből varrott tokba betolják: Üstökös-szabir-fejedelem ipám Ló farkához köti, Úgy vontatja gödrökön át, Úgy vágtat vele bokrokon át. Szkíta módszer ez, nem szláv, nem orosz, nem is obi ugor. A rafinált keleti kínzások közé tartozik, s kijárt mindazoknak, akik kétségbevonták a szkíta- türk népek fennsőbbségét, uralmát, de ókori emberáldozati forma is volt a lóval halálra hurcolás. Több magyar népmesében is szerepel a bűnösnek lófarkára kötözése, ill. a lóbőrbe varrás motívuma.10 Említésr eméltó még ebben a versrészletben a szabir fejedelem hajviselete: ugyanúgy üstökbe (var- kocsba) eresztve hordja, akár a török népek, a hunok, avarok, magyarok (Vata idején is), vagy a párthusok, ugyanis Néró római császár egy alkalommal, mikor egy megjelent üstököscsillag jóslatáról beszéltek előtte, azt mondta: ,Az nem nekem, hanem a párthus királynak jövendöl valamit, mert ő üstökös, én kopasz vagyok” (Jerney). A szabirok most megitatnak a folyónál. Közben a fejedelem azon töpreng, nem kellene-e egy füst alatt a megmaradt hanti fejedelemnek is elvenni a kedvét egy esetleges bosszútól. De idősebb fia lebeszéli: ,Elhagyott város vány adt ebét / Megnyomorgatni minek'? / - Lova fejét másfelé fordítja, / Lova farát kézzel megcsapkodja” - s a sereg hazaindul. A nagylelkűen életben hagyott hanti fejedelem napokig tépelődik ágyán. Végül határoz: bosszút áll fivéreiért. A szabir feleség figyelmezteti: ő előre 10 Id. Berze Nagy János, 1957. 707 népmesetípus, és 1961, p. 230, p. 343, Az aranyhajú gyerekek. 569
