Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke

Daru -szőr-üstökű-hajfonatos-szabir-nő asszony Az ágyon hanyatt vágja magát,

. Obi csüllőmadár módjára nevet- és nagyon ésszerűen megmagyarázza, miért nem teljesítheti a férj kérését: ugyanis ha ő sereget hozna, azok megölnék a férj testvéreit, de akkor a férjnek bosszút kéne állnia a szokások szerint, mire az asszony férj nélküli, apátián, anyátlan árva maradna. A hanti fejedelem vére felfortyan az öntudatos beszédre, s megüti a szabir asszonyt. Ez a jelenet még egyszer megismétlődik, s másodjára a nő mégis elindul. Közben eltelik néhány nap vagy hét, mialatt az asszony megfordul apjánál, s egy reggel a hanti fejedelem samanisztikus tisztánlátó szemmel, emberfia-látó szemmel” sátrának füstnyílásáig fölmászva látja:

Fejszével irtott tisztás közepetájt,

Lópata-úton

Piros pej szabir lovak

Nyakhajlító sok szánt húznak!

A feleség útba ejti az öccsöt az új városban. Mikor az öccs észreveszi, odarohan és megragadja a szán elé fogott lovakat, majd az asszonyt. A szabir nő vádlón kérdi a tiszteletlen fogadtatás miértjéről: nem őreá vásik-e az öccs foga, miután talán megölte férjét? - de nem kap választ, csak a vasmarkok szorítását. Majd kitépi magát és hazahajtat.

Otthon, a hanti fejedelemnél csak két napig tart a dáridó:

Harmad napra virradván,

Hogy a kelő nap fölkelt,

Hogy a serény nap fólserkent:

Az Ob túlsó feléről,

Folyón túli fóldfokról Hétágú hangos kurjantás Hallatszik,

Hatágú éles üvöltést hallunk itt. íves íjak csattognak,

Nyeles nyilak pattognak,

Széles szablyák csengenek,

Dühödt dárdák döngenek,

Lovak patája alatt Dübögnek a dombok:

Szabir fejedelemnek Lószőr-páncél-átlövő raja Éjten éjen egyre rajzik,

Tehénszőr-harci-üng-átütő hada Napszaka is szakadatlan árad.

Megérkezett, mint a szélvész a szabir had, mely épp olyan, akár a hunok, akár a magyarok seregei. A szabirok az Ob folyón túlról, valószínűleg dél felől

566