Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Z. Tóth Csaba: Az aranyfejedelem éneke

mozdulatait, viselkedését, ló- és rénszarvasáldozati helyeit, oszlopos városait, falvait, hallhatjuk a hanti fejedelem szabir asszonyának éles kacaját, a hajnalban támadó szabir harcosok kurjantásait, a nyilak pattogását, szablyák csengését, lovak dübögését. Mivel a régi magyaroknak a honfoglalás előtt, és után is szoros kapcsolataik voltak a szabirokkal, s mivel több mint valószínű, hogy a magyar törzsek a szabirokkal való együttélés során kerültek nyelvi kapcsolatba a hanti-manysikkal az Urál hegység mindkét oldalán (meglehet, az obi ugor őshaza- és népnév, a Jugria, jugor/ugor is a területüket uraló magyaroktól eredt) - ennélfogva nem kizárólag az obi ugorok folklore-jával fogunk foglalatoskodni, bár feltétlen tisztelet adassák ezen ugoroknak, hogy legalább megőrizték ezt és más énekeket a szabirokról, akikben akár a régi magyarokat is láthatjuk. Ma élő' azerbajdzsáni maradékaikon, az udi-kon kívül nincs más nép, amely illetékesebb volna a szabirok történelmi szereplésének kellően mély föltárásában, helyes megvilágításában, mint a magyar. A szabir és a magyar nép kapcsolja össze az azonos stílusú régészeti leleteket a Kaukázustól Nyugat-Szibérián és „Levédián” át a Kárpát-medencéig a 6-7. századtól a 10. századig. A következőkben a „szemtanú” osztjákok hősi énekét ismertetem, ami talán megengedhető, hiszen most nem annyira a mű költői értéke, inkább történeti magva, néprajzi elemei és életképei érdekelnek bennünket.

Az Ob folyó mentén egy jlaru-orr-hegyes hegyfokon”, vörösfenyőből ácsolt városában gondtalanul él a Csúcsos-fejér-hattyú-süvegű hanti fejedelem, akit Arany fényű-fennséges-kard-na\í is nevez archaikusán dús díszítő jelzője. A boldog aranykor hanti leírásának lényeges része, hogy van enni- és innivalója, szivet derítő méhsör”, és szolgák hada lesi parancsait. Két testvére, az idősebb báty, Vihar-feje-ember vagy Szél-feje-férfi, aki a várost őrzi, öccse pedig Szár- nyas-bálvány-ember-lelövő-vasízű-izületes-íj ill. -vashegyű-hegyes-nyíl; ők azok, akik a többi testvér között nevet szereztek maguknak.

A hanti fejedelem felesége, nyilván a dinasztikus házasság régi szokása folytán, egy szabir nő, Daru-szőr-üstökű-hajfonatos-szabirnő asszony, vagy Fejér-daru-szőr-bundába-bújt-kisszabir-fejedelemnő asszony, de a következő sorokból kiderül, hogy ő a főfeleség lehet, s mellette más asszonyok is vannak.

A felhőtlen nyugalomba azonban új hírt hoz a sokaság: a báty új várost ácsol magának az Ob túlsó oldalán, s mennek vele a harcosok, szolgák, viszik a rénnyájakat is. A fejedelem városa elnéptelenedik, nem marad elegendő élelem, sör. S hamarosan az öccs is az idősebb bátyhoz pártol. Az ok, amiért az öccs elmegy, az, hogy annak idején, mikor a szabir fejedelem lánya és a hanti fejedelem egybekeltek, az öccs nem fogadta el a menyasszony által kínált ételt, megszegett egy régi szokást, melyben az idősebb fivér asszonya jelképesen a gondoskodásáról biztosítja ura családját, ill. rendelkezik velük. Az öccs motivációja nyilvánvaló: az új asszony a hantikat leigázó szabirok közül való.

Eltűnt tehát a gazdaság, s most a hanti fejedelem a feleségéhez, a szabir fejedelemnő-asszonyhoz fordul: hozzon ételt, italt, zablisztrakományt, erdei bogyókat, húst, méhsört, mint menyasszony korában (láthatóan a szabiroktól eredt a hantik korábbi gazdagsága), s kéri, hozza el Nyuszt-subájú-szabir-fe- jedelem apjának és hét fiának seregeit, hogy megbüntethesse hűtlenné vált testvéreit. Erre:

565