Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Molnár Zsolt: Támasz; Búcsú (versek)
MOLNÁR ZSOLT Támasz A rádióban Menuhin hegedül. Valami történik a világban. Nem ölnek, csak átölelnek, mert egyvalaki megoszt velünk valamit, ami mindig személyre fogott és személyhez kötött. Az emberről beszél. Örülnünk kell neki. Ő az a Mester, aki behunyt szemmel, négy húrral, egy testtel és egyetlen vonóval többet tud nálunk. Befelé fordultán most éppen arról zeng, hogy mennyire értjük magunkat. Nincs benne nyugtalanság. Nemes egyszerűséggel választ keres kérdéseinkre, miközben karjával becsomagol és megtámaszt. Ami azon túl van, haja hullámaitól az ujjak mozgásáig, az maga a megvilágosodás. Negyven éve láttam először. Aztán egyre gyakrabban. A napokban elment. Elvitte az a bizonyos szív. És máris megérkezett. Beköszönt! Jött értetni, értelmezni jelent, mert mindig gyógyító lélek volt. A rádióban Menuhin hegedül. Beethoven hegedűversenye szól hozzánk. Halandókhoz. 557
