Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Pósa Zoltán: Pósa Zoltán: Tedeum (vers)
Téged magas röptöd tett királyi sassá előttem tipegve kegyeim esengve szürke tyúkocska vagy Megszakadt az álom együgyű fonala és mint minden reggel kedvesem oldalán ért el az ébredés új föltámadása mellette halálos verítékbe mártó álmom lebegéssé foszlik. Szavaival szelíden elnyorpja a durván is gyöngébb hangokat, Istenem ma is elküldesz hát a kárhozottaknak megváltást hirdetni Istenem, föltárom előtted szívemnek rejtett panaszait primitív világok primitív halálát láttattad meg velem vagy én láttattam meg magammal, lehet e mondd, hogy magam vagyok a saját végzetem? Tagadd meg tőlem a látásnak kegyelmét kímélj a szégyentől hogy én tagadjam meg saját világomnak kísértő árnyait amelyeket mégis végtelen kegyelmed által égbe emelt árnyad vetít le ránk és ha kicsi is bár, a legnagyobb abból, amit észlelhetünk belőled Istenem 554
