Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Pósa Zoltán: Pósa Zoltán: Tedeum (vers)
Ha hallod nevedet ahogy mindhiába pereg a nyelvemen mosolyogj elnézőn hiszen nem te vagy az kit szavam káromol csak szerény fogalom amely nem tartalmaz semmit vakítónak elképzelt lényedből bár a félelem az amely létrehozza hatványokra emelt lényemből a fegyvert a pusztító idő, egységei ellen. E harc a létemből gyilkol meg értékes perceket, s ha fogynak egyre kevesebb az esélyem a harcra. Uram, ördögi kör láncaiba fonva él még az alkotó is. Az életerőm ha nem lel közeget saját húsomba váj. Te mosolyogsz, tőled kaptam kegyelemként a tüzet amellyel fölmelegítettem a zord fagyhalálra ítélt földet, ezzel megmentettem, viszont karom tövig égett Gyógyítsd be a sebet amit tőled nyertem kétes jutalomként. A stigmák fájdalma elviselhető bár, de a csúnya sebhely elriasztja tőlünk a gyönge lelkeket, vagy ki italoddal nedvesíti ajkát 555
