Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Czakó Gábor: Aranykapu
kitörni. Immár nem a sereggel, hanem kinek-kinek ott, ahol át bírja vágni magát az ostromlók lándzsarengetegén és kardjain. Salamon győzött. A saját haditervével, a saját vitézségével. Akiszabadult rabok a lova takaróját, csizmája szárát csókolgatták, a katonák hujjogtak, az ispánok hajlongtak. Géza jobbját nyújtotta s bizáncias előkelőségével elismerően biccentett.- Ez a te győzelmed volt, vitéz Salamon király!-És Lászlóé - adott vissza valamit a dicsőségből diplomatikusan Salamon úgy, hogy Gézának fájjon is egy kicsit. Géza sokat gyakorolt bizánci stílusában, mely a szavak színét oly tökéletesen eltakarja, mint az ősz a tavaszt, visszavágott:- Előbb-utóbb minden győzelem Lászlóé. László kimaradt az ünneplésből, noha tényleg kijárt neki. Egymaga négy ellenséges fővitézt vágott le, combját nyíl érte, mégis valami kutyafejű főember után vágtatott Szög paripáján, mert a beste állítólag magának a váradi püspöknek a lányát rabolta el. Erre Salamon is elszáguldott, le a Cserhalomról, ám hiába portyázott alkonyaiig, egyetlen besenyőt sem sikerült lándzsavégre kapnia. Jobb híján megölt egy parasztfiút, s annak fejét tűzte kopjájára, hogy ne térjen vissza a táborba diadaljel nélkül. 7. Vid és Ernye A verebek imádnak a trombitafolyondárban lakni. Egyáltalán, különös szenvedélyük az, hogy valakinél lakjanak. Valaki másnál. Mondjuk a gólyánál, aki a kéményre szépen fólrakja vesszőkből, ágakból a maga fészkét, aztán a verebek belefúrják magukat a készbe. A tető áll, az oldalfalak úgyszintén, csak egy kis verébízlés szerinti bélésről kell gondoskodni. Az emberek is ilyenféleképpen vannak: a kész lakást átfestetik a maguk gusztusára. A trombitafolyondár akár valami dús, hatalmas, zöld gólyfészek. Épp úgy tele tekergő ággal-indával, melyben a macska csak üggyel-bajjal képes kúszni, s hozzá a csinos zöld levelek és a téglavörös virágtölcsérek. Tökéletes nyári lak, tapétázni sem kell.- Tudod, uram, hogy boldog emlékű édesatyádnak nálamnál odaadóbb tisztelője nem élt ezen a földön - hajolt Vid ispán Salamon füléhez, miután a szolgák a lovakat elvezették. Ezenközben úgy tett, mintha kopasz feje búbját simogatná, ugyanakkor inkább árnyékolta a hangját. - Ugyanakkor én sem tagadhatom, hiszen tudod, őszinte és szókimondó híved vagyok, tudniillik tény, hogy a mostani viszály magvát ő ültette el. - Hangját, amely amúgy is oly csöndes volt, akár a csiga járása, még halkabbra fogta: - Akkor, amikor András úr Béla herceget kisebbik királlyá tette. Nem azzal, hogy trónörökösének hívta haza Lengyelországból. Hiszen az utódlásról neki, a példás böl- csességű fejedelemnek gondoskodnia kellett, nehogy úgyjáijon az ország, mint a hatalmas István úr után. És akkoriban úgy tetszett, hogy a kijevi normann asszony, a te legkegyelmesebb édesanyád, Anasztázia királyné meddő. Ez a gond rendezhető lett volna. Egyszerűen, ha nem adja Béla kezére az egyhar- mad, de inkább a fél országot. Ebben a birodalomban aztán a herceg zavartalanul gyűjthette a vazallusokat, a kincset, nem is suttyomban, a világ szeme 531
