Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Czakó Gábor: Aranykapu

Ottó herceg oldalán Attila kardja függött, Isten kardja, amit Anasztázia anya­királynő ajándékozott neki még Regensburgban, amiért a római császár ha­dait Fehérvárra sikerrel elvezette, és Salamon fejére ismét fóltehették a koronát. A szablya aranyos markolata ki-kivillant a herceg köntöse mögül lép­teinek lendületétől. Végbúcsút intett a magyaroknak. A szolgálatból most ki­lép, örökre, vagy ezer évre, Isten kardjának az idő mit sem számít. A németek nem tudják, hogyan működik, tehát aludni fog hüvelyében. Egy termen és két rövid folyosón kellett áthaladniok, de Salamon számára az út semmivel sem tetszett rövidebbnek a föltámadási körmenetnél, amikor a nép Fehérvár összes szent helyét érintve vonul végig zöld ágakkal és hamvas bárkákkal díszített városon; a Magyarok Nagyasszonyának bazilikájából in­dulva a Szent Péter katedrálishoz, a Szent Pál templomhoz, a Mindenszentek egyházához, majd vissza ugyanoda. Vissza ugyanoda, nincs menekvés. Álmodott ő gyönyörű nőkről már sokat, játszódott is cselédlányokkal, ám Anasztázia királyné semmit sem szeretett a véletlenre bízni. Fölkérte Simon baranyai ispán hamvasszőke özvegyét, Mar- gitot, hogy készítené föl erre az országos jelentőségű eseményre őfelségét.- Imádságos lelkülettel, természetesen - tette hozzá ájtatosan, miután az esetnek a kalocsai érsek is tanúja volt. Megölelte, megcsókolta, hosszan magá­hoz vonva tartotta az asszony dúsan formált testét, hogy az érezze, hogy ő teljes mellszélességgel osztozik az erkölcsi felelősségben. Egyúttal szeretett volna meggyőződni arról is, hogy Margitot ölelni valóban kellemes és geijedel- mes érzés. Az ablak előtti illatos citrom-muskátlin szende, zöld fátyolka próbálgatta szárnyát: milyen lesz az élet a hernyóság és a báb-álom után a levegőben? A tanórák, akár Bátor Opos vívóleckéi, rendben megtartattak. Hogy mennyire imádságos lelkülettel, arról a pirulékony özvegy nem számolt be, midőn tisztelettel jelentette az anyakirálynénak, hogy megilleti őt a kilátásba helyezett hozomány, mivel őfelsége gyermeki kora ellenére képes... Hanem a test próbája és a léleké távolról sem ugyanaz. Az ifjú párról a díszruhákat lehámozó cselédek arcán vigyorgott a sárga viaszgyertyák megkergült fénye, a hálóházat mormogás járta át, s elborította a nagyurak bor és bakszaga. Különösen a püspökökön érzett Salamon ilyes­mit. Ä csuhák, az albák, a palástok közé szorult levegő megdohosodott, megtelt a bűnös test és a még bűnösebb lélek gőzeivel. Az a bűz lehetett ilyen, amiről Frigyes gróf, a szicíliai normann herceg követe mesélt. O ugyanis, állítása szerint, egy alkalommal beleszimatolt az Etna tűzhányó hegy kráterébe, amelynek mélyén rabszolgaördögök kovácsolják a mennyköveket. Salamont apja oroszlánkölyöknek neveltette Dezső káplánnal és Bátor Opossal, hogy ne féljen se harctól, se gondolattól: szívében egyazon nyugalom­mal szegezze lándzsáját ellenfelére a csatában, s üljön majd tizenötödik bölcs­ként az esztergomi palota tizennégy töprengő oroszlánja között. Ám hiába nem ijed meg az oroszlánkölyök semmitől, nincs oly bástyája a bátorságnak, amit a bűz és az undor ne bírna megkerülni. Az undor és a félelem ugyanis, akár a bűn meg az árulás, belülről jön. A dögletes szag, a rothadó tetem csupán csak emlékeztet arra, ami odabent, a lélekben történik. A hamar fölkavarodó gyomor éppenséggel a lélek elhasználtságának jele. A kisfiú-király persze nem kutatta orra, gyomra és lelke közös titkait, hanem inkább anyja szemét ke­518

Next

/
Thumbnails
Contents