Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Jenei László: Kor-társ-kereső

szetrol. Diploma után talán még megpróbálja a Képzóművészeti Főiskolát, de inkább utazgatna egyet a világban... Csaba nagyon termékeny alkotó. Ennek ellenére kevés tanulmányrajza egyre biztosabb kezű, rendkívül éles szemű emberről tanúskodik. Pár éve a szürrealizmusból indult, de ebből az első' időszakából csak kevés igazán jó képe maradt. Egyik ilyen az Uborkamanó, mely egy valószínűtlenül éles sokkoló erejű vízió. A fejlődés logikája nyomán azonban Csaba művei egyre meggyőzőbb ere­jűek lettek. Minden nagyobb munkája egy-egy interaktív utazás, mely szívja, sodorja a szemlélőt magával, részleteiből úgy építkezve, mint korunk legjobb videóklippjei. A szem öntörvényű pályán mozog a kép tanulmányozása közben: ravasz komplementer színekre kihegyezett zónákon suhan át, formai-stiláris játékokra lelve közben s ezernyi apró benyomását egy-egy realisztikus részlet dönti romba - hogy aztán újból, jobban ráerősítsen valami bizsergetően sok­színű érzésre. Minden burjánzik, sodródik, mozog ezeken a képeken, s mindez egy csapásra zuhan az arcunkba. Ez a felfokozott, rafinált őrjöngés különösen olyan helyszíneken hatásos, ahol elsősorban dekorativitása miatt jut szerephez: ilyen a tanárképző főiskola régi kollégiumának büféje szombathelyen, és a csornai Red-Blue bár, melyet Csaba Téglás Istvánnal együtt festett ki. Ez a stílus az acid, a trip-hop, a jungle és drum’n’bass zenék, alájuk vágott videóklippek és egyéb alkalmazott képzőművészeti irányzatok tökéletes festészeti analógiája. Érdemes lesz még ezt a srácot figyelni! JJémo” Heintz Gábor pár évvel idősebb a többieknél, s elég sok kerülővel jutott a képzőművészeti pálya felé. Hét éve jár Zebegénybe. Tuller László, Halmi- Horváth István, Csáky Róbert egyengették művészi fejlődését, otthon Moson­magyaróváron, a Paletta szakkör, később a Szivárvány Kör tagja volt. Három éve komolyan és véglegesen elkötelezte magát a festészet mellett. Sokat, de alkalmanként rövid ideig, nagy erőbedobással dolgozik. Nagyon szeretné, ha megszűnne a rajz szak alacsonyabb rendűsége a főiskolán belül. Itt töltött évei alatt Szily Géza tanszékvezető főiskolai tanár tett rá maradandó hatást, úgy érzi, tudott tőle tanulni. Némo munkáiban a fauve-isták, Matisse hatása világosan megfigyelhető ugyanúgy, hogy közel áll hozzá Rippl-Rónai fekete korszakának finom szür­kékbe játszó, visszafogott színvilága - a fejlődés az előbbiből az utóbbi felé mu­tat. Jellemző alkotási módszere a kész mű lemosása és egy-két meghatározó részlet fennhagyása, visszaerősítése. Némo sűrű, ködös atmoszférájú képein többnyire csend van. Aktjai, önarcképei, emberábrázolásai lágy, de határozott összefogottságukkal érzékeny, lényegkereső alkotót tárnak elénk. Munkáinak színvonala nagyon egységes, és ő maga egyike azon keveseknek, akik nyugod­tan elmondhatják, hogy látványosan sokat fejlődtek az itt töltött évek alatt. Egy intenzíven kereső ember Lovas Gábor Békéscsabáról származik. Idén negyedéves a BDTF rajz szakán. Sok műfajt kipróbált eddig, így elmondható róla, hogy első éveit nagy-nagy helykeresés jellemezte. 511

Next

/
Thumbnails
Contents