Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Jenei László: Kor-társ-kereső
Szegeden járt Művészeti Szakközépiskolába. Itt Barczánfalvi Ferenc volt rajztanára. Pölös Endre grafikusnál érettségizett, ám hamar kiderült, hogy nem ezt szeretné csinálni. Mikor idejött Szombathelyre, briliáns tanulmányrajzaival tűnt fel, majd Blaskó János mintázás óráit látogatta, s kis ideig a szobrászattal próbálkozott, később sikerei dacára ezt is feladta. Két-három éve kikötött a festészetnél: úgy tűnik, szívesen megmaradna mellette a későbbiek során. Mindenképpen meg kell említeni még kedves tanárát, dr. Lőrincz Zoltánt, kinek művészettörténet órái sokak számára meghatározó jelentőségűek, és Tóth Csaba festőművészt, aki talán a legtöbbet teszi azért, hogy tanítványai a városban és a szűkebb környéken kiállítási lehetőséghez jussanak. Gábor festményei egyértelműen két csoportra oszthatók: az önarcképek, illetve nonfiguratív munkák. Önarcképei mellett még számos figurális témát feldolgoz, azonban ezek létszámban kevesebbek, minőségük pedig változó. Önarcképeinek hatását úgy lehetne leírni, hogy egy foltokkal, síkokkal tűzdelt absztrakt hátteret vagy alapot egy figura (ez esetben: emberi fej) fehér, szögletes csúcsfényei térré formálnak, többletjelentéssel ruháznak fel. Egy nagy útkereső, vívódó lélek néz velünk farkasszemet ezeken a képeken. Érdekes módon ez a figuralitással párosított síkszerűség sokkal felszabadul- tabb és meggyőzőbb hatású, mint egyéb nonfiguratív kísérletei. Valahogy a külső szemlélő számára úgy tűnik: Gáborban több az alkotói indulat, semhogy a lehiggadt, tisztán gondolatiságra épülő képek őszintének tűnnének tőle... 512
