Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Jenei László: Kor-társ-kereső
JENEI LÁSZLÓ Kor-társ-kereso GONDOLATOK EGY KIÁLLÍTÁS KAPCSÁN Nemrég volt egy kiállítás Szombathelyen. Itt olyan fiatalok szerepeltek, akik - származásuk vagy iskolájuk révén - a városhoz kötődnek. Csak tíz napig tartott, de nagyon nagy sikere volt. Ez bizony annak jele, hogy errefelé fiatal, leendő' képzó'művészként is lehet valakinek sikere és közönsége - közönsége, mely nemcsak ismeró'seiben áll. Ez a tíz napos kiállítás, melyen 38-an mutattak be meglepően egységes színvonalú műveket, remélhetőleg ezentúl évente megrendezésre kerül, mintegy összefoglalva egy új nemzedék keze alatt születő értékeket. A „tanárképző rajzszak” fogalom itt, a környéken. Ide általában senki sem vágyik különösebben: ide kerülni szoktak az emberek. Kitérő ez, sok esetben zsákutca az iparművészeti vagy képzőművészeti főiskolák, Budapest előtt, helyett. Vidék. A tanárok tudják ezt jól. Ok is budapestre figyelnek. Akarva- akaratlanul, mert a két nagy szentet - különösen a Képzőt! - nem mindenki szereti. De akinek égő vágya, hogy minden növendéke odajusson, az olyan hangsúllyal ejti ezt a két nevet, mint a fiatalkori művésziét végső, megfellebbezhetetlen értelmét. Varázsa van Szombathelyen a rajzsszaknak: itt lehet ragadni. Mocsár ez, az önfeladás langyos émelyítő mocsara, amibe egyre mélyebbre merülhet az ember, minél tovább jár ide - ha nem vigyáz. A gólyák még lelkesek. Bizakodva mondák közülük sokan: nem baj, ha elsőre, másodszorra nem vettek fel Pestre. Idén újra megpróbálom. Idén biztosan! Talán jövőre is. Mert elsőben még küzdenek az emberek. Bejárnak a rajzórákra, végighallgatják tanáraik szakmai véleményét minden munkájukról... Mindig vannak páran, akik készülnek Budapestre. Messziről látni rajtuk. S a következő év elején valóban ott kezdik újra az első évet. A kétszakosok legfeljebb álmodhatnak ilyesmiről: rajz mellé választható szakjuk sokkal erősebb, semhogy művészileg fejlődnének. Legfeljebb szinten tartásra futja szűkre szabott idejükből. Első után, a második, a harmadik, negyedik évfolyamon az órák látogatottsága egyre csökken. Mind kevesebben hajtanak a szent magaslatok felé és mind többen jönnek rá: ahol a megszállottság és a totális érdektelenség között csak három jegy különbség van (ötöstől lefele) ott megfeszülni nem érdemes. A tanárok ajkain az Ipar- és a Képző még mindig a megfelelő kenetes súllyal hangzik el, de egy már meglévő utáni diploma arcátlanul magas költségei (40-60 eFt havonta!) a legelszántabb lelkesedést is képesek lelohasztani. 508
