Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Jenei László: Kor-társ-kereső
Az ember lassan elfordul tanáraitól. Sem nekik, sem magában nem igazán hisz, legkevésbé még abban, hogy az itteni diplomával tud majd mit kezdeni a büdös életben. Inkább Ausztráliába kéne menni, kamionsofőrnek, vagy San Francisconál pecázni az óceán partján. Esetleg csak elmenni dolgozni valahová. Majdnem akárhová, csak ennél több értelme legyen. Aztán bérelni egy lakást. És néhanapján elővenni ezt a művészkedést, ha szól a haver, hogy lemezborító kéne, kocsmacégér, esetleg valami szélesre tárt Pumáju lányka, kuriózumnak. Persze azért nem kell félni. Egy főiskola sosem lesz búsuló juhászok gyülekezete. Pörögni kell inkább, ahogy a csövön kifér, előrelátón gondolva majdani kiváncsi unokákra, meg csendháborítások rendőri jegyzőkönyvei között kutakodó kései helytörténészekre. Élni kell, átélni, részegséget, barátságot, választani, szeretni, szakítani, túlélni, élni és csak néha gondolni ezzel az átok szakkal, ami így azért már nem is olyan félelmetes. Csak másnaponként kerül olykor elő, hogy néhány éve valaki elindult valahová, de most már biztosan nem fog odaérni... Ez hát az önfeladás mocsara. Ez az, amiért érdemes a szombathelyi rajztanszéket jó messzire elkerülni. Ebben az évben jónéhány tevékeny, de hál’istennek ittragadt embernek elfogyott a türelme és cselekedni kezdett. A környéken lakók még sokáig emlegetni fogják a tanszék szakestjét, mely osztatlan sikerrel és egy feljelentéssel zárult - csendháborításból kifolyólag. A tanév folyamán több kiállítás nyílott megye- és városszerte, azonban alig, vagy egyáltalán nem jelent meg róla két sor a helyi sajtóban - pedig ennél igazán többet érdemeltek volna. Ez a visszhangtalanság lehetett oka annak a kezdeti érdektelenségnek, mely a Kor-társ-kereső kiállítás szervezésének első periódusát jellemezte. Aztán fokozatosan nőtt a kiállítani szándékozók tábora, s végül csak kisebb megbántódások árán sikerült a létszámot negyven alatt megtartani... Érdekes módon a résztvevők döntő többsége képzőművészeti érettségijét Szombathelyen szerezte meg. Abban a szakközépiskolában, melynek első osztálya 1995-ben végzett, s egykori diákjai ma az ország összes jelentős képzőművészeti egyetemén, főiskoláján képviseltetik magukat. A kiállítók több mint fele, itt tanulta meg azokat az alapokat, melyből néhányuk, tanításhoz nem értő mestere mellett a mai napig gazdálkodik. így talán már érzékletesebben lehet leírni azt a csodálatos hangulatot, ami a megnyitó napján a kiállítóteremben érezhető volt. Hiszen régi tanárok, rég nem látott diáktársak találkoztak egymással, s egy új korosztály szembesült a falakon önmagával. Egy ilyen esemény nem illik bele a valamivel előbb vázolt mocsaras képbe. Mindenesetre megmutatta - leginkább a résztvevőknek, s azoknak, akik kimaradtak! hogy ha valaki itt is ragad Szombathelyen, még nem feltétlenül muszáj elsüllyedni... Az alábbiakban következzék néhány gyors vázlat a kiállításon szerepelt alkotókról, és eddigi tevékenységükről: Eleven szén Zentai Zsolt harmadéves a BDTF rajz szakán. Földmérő-térképész technikusi 509
