Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Kuthy Örs: Hölgyeim és Uraim!
KUTHY ÖRS Hölgyeim és Uraim! Orosz János hívott minket, hogy nézzük meg az új termést. Ismerni véltük ezt a nagy ívű életművet, bár sejtettük, hogy fog még meglepetéssel szolgálni. Most itt állunk a Világörökség kellős közepén, és úgy tűnik, hogy a tűzijáték átköltözött a budai partról a pestire. A Szent István-napi petárdák a Duna- parton nyüzsgő ezernyi furcsa figurára villantanak fényt, de mi az ehhez az álombéli népséghez és katonasághoz, ezekhez a koboldokhoz és sámánokhoz képest, akik itt körülvesznek bennünket? (...) ... megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? Az ember kedves költőihez, zeneszerzőihez könnyen hozzáfér, csak a könyvespolcig vagy a hangversenyteremig kell elbotorkálnia. De mi legyen kedves festőnkkel, akiből nagy lélegzetű mondandói újra meg újra összefüggő sorozatokban szakadnak ki, holott nem tudni, hol vannak vagy lesznek azok a tágas terek, amelyekben ezek otthonra lelhetnének. Egy-egy ilyen sorozat néhány hétre tűnik fel egy-egy kiállításon. Ha most néhány évszámot és sorozatcímet említek, ezek bizonyára mégsem fognak visszhangtalanul kongani, mert ezeknek a műveknek a hatása bujkálásuk dacára is tartós. 1964: „Megégett emberek” - az elidegenedettség keményfába égetett emlékművei. Szerencsére most is láthatók a győri Patkó-gyűjteményben, nem úgy, mint az ottani Ifjúsági Ház gyönyörű mozaikja, mely elé egy jeles kereskedő polcrendszert épített az árui számára. 60-as évek második fele: „Tisza”-sorozat. A bartóki programból csak néhány kép valósul meg, de ezek emlékezetesek: „Nap, hold, állatok”, „Család”, „Búcsúzik a lovacska”, „Bartók-portré”. 1968: a „Nap, homok, tenger” tíz nagy vászna közel kerül az absztrakcióhoz, de nagyon is itt van a természet, a napsütötte tenger hullámai, amelyek néha még képesek magukhoz békíteni az embereket. 83/84: a „Mai mesék” és a .Jutalomjáték” hatalmas triptichona. Minden eddiginél színesebb kavalkád sugall minden eddiginél nyomasztóbb életérzést. A történelmi jelmezek és az angol úri divat egyaránt rossz göncökként lógnak a robotembereken és marionettbábukon, a tülekedésben a fehér ruhás Harlekin csüggedten ereszti le furulyáját. Majd egyre szomorúbb sorozatcímek következnek: „Új középkor”, „Éljen a háború”. Talán már csak az elhallgatás van hátra. 1985: Orosz János színes rajzokon dolgozik. Mellette ülő óvodás kislánya 502
