Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Novák Ferenc: Kezdődik a tánc

újonc együttesben átvettem a hatalmat, bizony szerettem volna még egy kicsit lógni... Szóval ott kezdődött a „fasizmus”... Es mit tesz isten, nagyon jól sikerült a tánc, meg is nyertünk vele valami hadtest versenyt.

1952 tavaszán Marcaliba kerültünk. Volt ott egy kultúrotthon, a vezetője Czitovszky néni volt, a falu fotográfusa. Rávettem néhány lányt, hogy úgyis csak otthon ülnek, jöjjenek el minden nap. Öt-hat próbát tartottam hetenként. Három hónap alatt annyit, mint más másfél év alatt. Majdnem hivatásos alapon próbáltunk. 1953 tavaszán megnyertük a hadseregversenyt.

Az is az igazsághoz tartozik, hogy amikor bevonultam, jelentkeztem a Honvéd Együttesbe. László Bencsik Sándor volt a vezető, a helyettes vezető pedig Aszalós Károly. Azt mondták, ugorjak egy dupla túrt. Kérdeztem, tessék mondani, mi az? Jött egy táncos, megmutatta. Hát én ilyet nem tudok. Mondták, csináljak sönét. Valaki azt súgta: futó pörgő. Ja, ez Molnár István technikája, ezt tudtam. Végül azt mondták, táncoljak szabadon valamit. Na, táncoltam egy pontozót. László Bencsik akkor már nem is nagyon figyelt, de Seregi Laci meg Széky Jóska bámulták, hogy mit táncolok. - Elküldték, hogy sajnos, technikailag fejletlen vagyok. Kimentem az öltözőbe levetkőzni, s akkor odajött Seregi Laci meg Széky Jóska, hogy tanítsam meg nekik ezt a pontozót. Tanítottam nekik, s azt mondja Seregi: ,Komám - egykorúak voltunk - komám, ez egy segg. Ezeknek csak az a táncos, aki tud balettozni.” - így aztán nem vettek föl a Honvédba. Ehhez képest Seregi Laci világhírű balettkoreográfus lett...

Na, míg katona voltam, azt mondták a srácok az Építőknél, maradjak meg csoporttitkámak, helyettesítenek. S mesélték, hogy nagy baj van, mert a vezető, Benkőné nem jár a próbákra. Úgy alakult a dolog, hogy az első hivatásos együttest, a Honvédőt megkapta Szabó Iván, a másodikat, az Állami Együttest Rábai Miklós - Molnár nem kapott hivatásos együttest. Végül megalakult a SZOT Együttes, 1950 telén vagy 1951 tavaszán, s egy párunkat hívott, hogy menjünk oda táncolni. Engem is hívott, de nem mentem. Nem akartam hivatásos táncos lenni. De Benkőnét elvitte, szüksége volt rá mint asszisztensre. Mondtam, Zsóka, ne menjen el, mert meg fogja látni, Pista bácsi magától teljes napot fog kérni, nem fog tudni hozzánk járni. - Én úgy vonultam be, hogy előtte Tokajban valami reklámfilmben dolgoztunk. Abban az évben, aki nem lépett be Tokajban a szövetkezetbe, annak nem adtak rézgáli- cot. Aminek következtében abban az évben ott semmi nem termett. A reklámfilmet viszont csak csinálták. Azt hiszem, Nagy Lászlónak hívták a rendezőt. S ahhoz, hogy a szüretet bemutathassák a népi táncosokkal, hoztak máshonnan két teherautó szőlőt, és mi táncosok száz forintért! emberek, ez iszonyatos összeg volt akkor! egy éjszaka Jupiter lámpák fényénél rafiával kötöztük a szőlőt a tőkékre! Másnap lehetett szüretelni. Száz forintért akkor négyszer vacsorázhattál egy jobb kocsmában, itallal együtt.

Ott még kérleltem Zsókát, maradjon, de csak elment. Az Építőkhöz új vezetőt kellett keresni. Mindenki Falvayt javasolta. Elmentünk a lakására, akkor a Bosnyák térnél lakott, és megállapodtunk vele, hogy elvállalja. S ezt kíméletlenül közöltük Zsókával. Majd mikor leszereltem - Falvay közben figyelemmel kísért, eljött az országos hadseregversenyre is -, felajánlotta nekem az utánpótlás vezetését. Kimentem egy pár iskolába, elég népes utánpótlást szedtem össze, de egy sor pedagógiai kérdésben nem értettünk egyet.

495