Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Novák Ferenc: Kezdődik a tánc
Sokat vitatkoztunk. Amúgy mellette álltam, mert például amikor Vitányi Iván és Körtvélyes Géza megtámadták az első műsorát egy újságcikkben, elmentem a volt szocdem Köböl Józsefhez, az Építők Szakszervezetének a főtitkárához, s mondtam, nagyon szépen kérem, politikai hatalma révén hívja ide ezt a két embert, magyarázzák meg, miért mondják Falvayt „narodnyiknak”. Egy értekezleten, egy kis bemutató után kiegyeztek, hogy mégsincs baj a műsorral. Vezettem az utánpótlás gárdát, de egyre többet vitatkoztunk. Nem művészeti kérdésekről, mert el kell mondanom, hogy 52 és 55 között a néptáncművészetben ő képviselte a legkorszerűbb felfogást. A Hess, héja, a Somogyi táncok, a Rábaközi tánc kiemelkednek az akkori termésből. De a pedagógiai kérdésekben nem értettünk egyet. S akkor jött Boross Géza, volt katonatársam, aki a Helyipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének volt mellékfoglalkozású szakreferense, és mondta, hogy „kéne egy bázis együttest alakítani”. A HVDSZ központi együttesét. Ez 54 augusztusában volt. Elvállaltam, és 1954. szeptember 12-én az Építők utánpótlásából és másokból megalakultunk. Ez, a Bihari Együttes lett életem főműve! Sok csapatot fogtunk össze ezzel a központi együttessel, csak Pesten volt vagy huszonöt gárda, a kéményseprők együttese, a fürdőigazgatóság együttese, a házmesterek együttese... A Bihari János név onnan származott, hogy a házmesterek együttesének volt a Gellérthegyen egy Bihari Park nevű fantasztikus szabadidő kertje. A viceházmesterek együttesét Bihari Jánosról nevezték el, mi erre a csoportra telepedtünk rá, de ezek elmenekültek, amikor elkezdtük a gimnasztikát... Azonnal megszerveztük az utánpótlást is. Tán mi voltunk az egyetlenek a nagy együttesek közül, akik szabályos iskolát csináltunk. S amikor megszűnt a SZOT Együttes, 1955-ben, átjött Tímár Sándor, aki együtt gyűjtött Martin Györggyel, és betanított egy Bagi szvitet. Sárosi Bálint akkor volt főiskolás, szerveztünk neki egy zenekart, ő volt a zenei vezető. 56 tavaszán odajött barátként Pesovár Ernő és Pesovár Ferenc. Jó szellemű, nyitott csapat alakult ki. Később, 56 után Éri István és Pesovár Ernő megalakította az önképzőkört. Hetente egyszer meséltek a gyerekeknek művészetről, irodalomról. Vasárnap délutánonként összejöttünk, s valaki valamiről beszámolt. Például Németh László „Az értelmiség hivatásá”-ról. Vagy A minőség forradalmából olvastunk föl részleteket. Az absztrakt művészetről beszélgettünk. Sárosi Bálint odaült a zongorához, és azt mondta, figyeljetek — és ömlött belőle az információ... Sánta Ferenc mindennapos vendég volt. Éri István történész-régész tartott előadásokat. Mikor elkezdte kiásni a Kinizsi-várat Nagyvázsonyban, elmentünk segíteni neki, délelőtt ástunk, délután énekeltünk, táncoltunk. Jó szellemű műhely volt. Az első koreográfiámat, Verbunk fantázia Bihari János emlékére címűt sárba taposták. Nincs tájjellege, meg hát különben is... Aztán Behár lakodalmasára készítettem egy számot. Nagy László még nem írta meg a Menyegzőjét, de valahogy arról szólt, olyan volt a légköre, hogy a menyasszony, a vőlegény egy idő után nem fontos; elszabadul a pokol. Nahát, amit ezért kaptam! Hogy felrúgom a csodálatos magyar menyegzői szertartást, a lakodalmi szokásokat!... S amikor jött az első bizottsági meghallgatás, hogy ki lehet ok496
