Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Novák Ferenc: Kezdődik a tánc
NOVÁK FERENC Kezdődik a tánc ÖNÉLETRAJZI KÉSZLET A NÉPTÁNC-KOREOGRÁFUSRÓL KÉSZÜLŐ KÖNYVBŐL A negyvenes évek végén, ha nem is tartoztam a klasszikus fényes szellők nemzedékéhez, igen aktívak voltunk. Például amikor a Kilián laktanyánál zajlott a NÉKOSZ-DOKOSZ háború (tudja még valaki, hogy ezek ifjúsági szövetségek voltak?), mi VIII. kerületi diákok - a Vörösmarty gimnáziumba jártam - kivonultunk a NEKOSZ-nak segíteni. De mikor Sulyok Dezső, a Szabadság Párt zászlót bontott a Nemzeti Sportcsarnoknál, akkor is ott voltunk. Akkor ő volt a szimpatikus. Minél feljebb jutottak a kommunisták, annál inkább az ellenzéket támogattuk. A szabadság és a cselekvés lázában égtünk, folyton állást foglaltunk. Pártos ifjúsági szervezetnek nem voltam a tagja, a Diákszövetségben voltam szervezőtitkár. Ott voltunk a Kiliánnál, s láttam Rákosi Mátyást meg Muharay Elemért egy nyitott kocsiban. Az egyik erre felé csitított, a másik arra felé csitított. De akkor már kiabáltuk Rákosinak: „Fúj, te kopasz!” 48-49-ben már nem szerettük Rajknak az intézkedéseit se, mert mielőtt tragikus hős lett, mégiscsak ő szervezte az internáló táborokat, meg a kék cédulás választásokat. S mikor Tito itt járt Budapesten, Rajk óriási fogadtatást szervezett neki. Akkor még a Körút két szélén mentek a villamosok, mi meg tujáztunk - lógtunk a villamos ütközőjén, a hátúján, és lekapkodtuk a Rajk Bobby-sisakos rendőreinek a szürke bevonatú sisakját. - Egyszer meg macskazenét adtunk Ortutay Gyula lakása előtt, aki akkor kultuszminiszter volt, s nem engedte el a Ronalder gimnázium énekkarát Svájcba egy versenyre. Szóval csináltuk a botrányokat. Ezért-e, vagy a származásom miatt, érettségi után nem mehettem az egyetemre. A Közgázra felvételiztem, sikeresen, föl is vettek, boldogan álltam sorba a jegyzetekért, majd egy idő után behívtak, s közölték, hogy ki vagyok rúgva. - Azért mentem volna a Közgázra, mert a nagybátyáim kereskedők voltak, arra terelődött az utam. Együtt felvételiztem Veress Péterrel, a későbbi miniszterrel. Akkor már volt néhány marxista kérdés, amire nem tudtam a választ, ő segített - így sikerült a felvételi. Később nemigen emlékezett rám, csak egy ürgére, aki nem tudott néhány politikai dolgot. Valamihez kellett kezdeni, műszaki gyakornok lettem a Vegyipari Gép- és Radiátor Gyárban. Mégpedig úgy, hogy a bátyám együtt feküdt a kórházban egy jóemberrel, aki ennek a gyárnak a függetlenített szakszervezeti titkára volt. Neki köszönhettem, hogy nem kellett segédmunkásnak mennem, hanem „gyártás-előkészítő műszaki gyakornoknak” vettek föl. 380 forint volt a kezdő fizetésem. 491
