Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Kuthi Áron: Új progresszió előtt
KUTHI ÁRON Uj progresszió előtt BESZÉLGETÉS határoktól és szabadságról a negyvenéves PETÓCZ ANDRÁSSAL Petó'cz András a nyolcvanas évek eleje óta irodalmunk egyik meghatározó alakja, művei folyamatosan váltanak ki éles kritikát, vagy szinte feltétel nélküli elismerést. 1997-ben megjelent, esszéket, kritikákat, kisprózákat tartalmazó Idegenként, Európában című könyvében pályájának eddigi állomásairól is szól. Az idén negyvenedik születésnapját ünnepló' költó't elsódsént a könyveim magyarázatára kértem. '-Mit jelent ez az idegenségérzés, amit a könyv címe sugall?- Az én korosztályom még a pártállamban nó'tt fel, fiatalsága azonban már a politikai rendszer felpuhulásával esik egybe. Számunkra váratlanul következett el a szabadság élménye. 1979-ben voltam húszéves, a nyolcvanas évek volt számomra az igazi fiatalság idó'szaka, és ugyanakkor azzal szembesültem, hogy nehezen lehet utazni, nincs mozgásterünk. Tudtuk, hogy az útkeresés nyugat felé orientálna minket, de falakba ütköztünk. Aztán eljött a rendszerváltás pillanata, és láthattam, hogy a nyugatiak, az „európaiak” mennyire természetesen, otthonosan mozognak a világban, én meg otthontalannak éreztem magam.- Erről az otthontalanságról verseiben és prózájában is ír.- Igen, az ember kelet-európaiként bekerült a nyugat-európai gondolkodásba, és szembesült azzal, hogy nincsenek meg azok a jogai, mint az ott éküknek. Itthon teljesen elszigetelve nó'ttünk fel, egyfajta védettségben, a viszonylagos jólétet nevetséges összegekért vásároltuk meg. Nyugat-Európában ugyanaz a pénz semmit sem ért. Viszonylag sok idó't töltöttem a nyolcvanaskilencvenes évek fordulóján Dél-Franciaországban, Marseille-ben és környékén, és nyomorogtam. Önkéntes nyomorgás volt ez, itthon sokan irigyeltek utazásaimért, nem tudták, milyen körülmények között élek odakint. Azt láttam, hogy a nálam „szegényebbek” is gazdagabbak valójában, hogy csavargóként vagyok kénytelen élni, de még az ottani hajléktalanoknak is több joguk van, biztosabban állnak a lábukon. Marseille-ben az arab negyed lakói inkább számítottak európainak, mint saját magam. Persze a könyv címe ironikus is valamiképpen, ma már sokkal kevésbé van bennem ez a fajta idegenségérzet.- Pedig az európaiság gondolata alapvető az életművében, ezt az Európa metaforája című, a rendszerváltás pillanatában Graves-díjat kapott vers is bizonyította.- Akkor, abban a versben az elérhetetlen Európáról is írtam. Európa tu469
