Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Serdián Miklós György: Svájci kalap (részlet)

üldözöttnek valló szőnyegkereskedő egyetlen szem zsíros lányával kellett nyélbe ütni a dolgot.

Nem nagyon ment: a végén kapták rajta egy pornómagazinnal. Elfelejtette magára zárni az ajtót.

Giorgio felfelé bukott. Láthatatlan kezek egyengették az útját. Délre ment az olajfák árnyékába, és dolgozhatott a kijárási tilalom ellenére - és száraz talppal kelt át a bombatölcsérekbe gyűlt esővízen.

Ugrott egy bazinagyot.

Néha, amikor befellegzett a nagy szakértelmének, tehetetlen dühében a dús fekete szakállat kezdte tépdesni, amit ráimádkozott a főkentaur - mert szakáll nélkül nem lehet kentaur senki. Egészséges fogsorát is csattogtatta hozzá, ami egy jókora tengeri malacnak is becsületére vált volna.

De ez már tényleg sok volt - hazarendelték.

A főkentaur belátta, hogy egy anyámasszony-katonája nem képes ilyen kényes feladatokat megoldani: szőrtelenítéssel és vicsorgással nem oldódnak meg a dolgok.

Giorgio futószalagmunkát kapott: titkárnők, fodrászlányok, nőnemű pszichológusok és gazdag értelmiségi özvegyek jutottak neki.

„Mindenki megkapja a magáét”, gondolta a főkentaur és röhögött is hozzá - de kínjában mert szíve szerint leginkább kirúgatta volna a hírnévcsorbító alakot.

Hiába volt minden alázatos könyörgés, hogy legalább egy teltidomú ápolónő - a főkentaur hajthatatlan maradt.

Giorgio bedobta a törülközőt. Köpött az egészre és elment görög-héber szakos tanárnak egy lánygimnáziumba.

Innen is kivágták.

Mert a koraérett lányok anyukáit környékezte meg. Hiba volt. Nagy hiba.

8. - Adóhátralék: a kérvény elutasítva

Ahol lehet tömöríteni fogok. Egy régi ismerősöm mesélte a történetet - már csak azért is - és a langyos korsók után folyamatosan csuklóit, ami nem lett volna igazán zavaró, de a szemei is megteltek könnyel és úgy nézett rám, mint a Messiásra szoktak.

Pedig nem vagyok Jézus Krisztus - ezt a varázsló is megmondta később.

Csupa idézőjel nélkül mondom el tehát.

Apám meghalt. Nem volt kár érte - mondták jónéhányan a környék nyelvei. Megütötte a szél. Ezt is tudták. Mindent tudtak. És azt is, hogy bunkó volt - konok fickó. Kalapos és szemellenzős éjszakára, mert nem tudott rendesen aludni. A hülyeségeit is csak egyedül viselte el. Magányra kárhoztatva. Azt, hogy buzi lett volna - nem terjesztette senki! De fiatalon állítólag erősen ivott, dohányzott, kártyázott és nőiügyei se voltak, mert tudott vigyázni az apróra. Első anyósa szerint lopott, csalt, hazudott és lehet még ölt is egy kicsit, de erre már tényleg nem volt bizonyíték - és csak a jóakarói szájából kerültek ki ezek a hírek, ami azt is mutatja, hogy tengernyi összefüggés volt mindenben. Szerencséjére: hamar meghalt. Nem soká kínozta az önutálat - mondták ugyanazok.

Anyám eltűnt. Egy nyugat-afrikai csalóval látták utoljára. Aki németül,

465