Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Serdián Miklós György: Svájci kalap (részlet)
igazán azt sem tudta, hogy a szomszédban mit művel a tömérdek nyakkendők, öltönyös, fehéringes alak. Renate - aki született német volt - üvölteni kezdett és svájci férje talán évi két figyelmeztető rúgással adta tudtára, hogy „itt nálunk” csendben illik lenni. Most torkaszakadtából átkokat szórt. Ez bizonyíték arra, hogy a verés se használ. Renate kiabált és csapkodott maga körül, hogy jönnek a vendégek. A svéd parasztlány, akit Karin névre kereszteltek, most egy félnedves ronggyal elkezdte maszatolni az antik bútorokat, ami tiltva volt ugyan neki - de nem érdekelte! Karin jól csinálta, és nem vették észre a dolgait: szóval jól pucolt és legtöbbször színesruhás focista kinézetű vagy hasonló foglalkozást űző fickó kísérgette. Egyedül, vagy ha nagyobb buli volt, csoportosan jelentek meg. A lábtöréssel - mert ennyi azért összejött - mindennek vége lett. A síkirándulás és a többi részlet pontot tett az eset végére. Renate, a svájci féijember és az említett szőrállat - ennek nem volt még nemzeti hovatartozása - közepesen unatkoztak az átlagosan méregdrága házukban, mikor Egon - akiről már említést tettünk - megunta a dolgot és útlevelet csináltatott a macskának. Honosították az emlőst: és teljes jogú állattá vált. Egon örült. Rendben mentek az ügyek. Renate dühöngött egy sort - de nem volt mit tennie. A dög a szoba közepén mind a négy lábát megroggyantva vizelni kezdett és büdöseket szellentett hozzá. Mert felidegesítették. Ennyi történt. Más nem. Egon nem volt perverz és Renate nem volt kurva. De a lánytestvére igen. És ha megjelent néha látogatóba, a falubeliek összesúgtak. Leginkább a környék papjának enyhén buzeráns fia terjesztette a rémhíreket és egyszer elkapta a harctéri idegesség is. Széttrancsírozta a gumikat a Mercedes kabrión, meg a tetejét is megdolgozta egy rohamkéssel, mert leszerelte a „Sturmgewähr” csövéről és mindezt a „BB” rendszám miatt. „Miből telik ennek a külföldinek? Nő is, kurva is. He?!”, mondta magában és kitalálta, hogy ha gond lenne belőle azt mondja, hogy csak kipróbálta a vadonatúj tiszti kését. Egon gondosan mérlegelte a helyzet állását és nem tett feljelentést ismeretlen tettes ellen - azaz a finomlelkű papivadék nevének, címének és vizeletnyomainak bizonyítékként történő felhasználásával. Mert otthagyta a személyiét a helyszínen és természetesen megjelölte a placcot: odabrunyált egy sugárnyit. „Szegény srác”, gondolta Egon. A srác nagyon igyekezett, hogy komolyan vegye valaki. Öngyilkossági kísérletet színlelt: és az ilyen tökkelütöttnek egy jobb elmegyógyásznál lett volna a helye és nem az őrszobán. De azért biztos ami biztos. Bevitték. Aztán kiadták az útját. „Khasch heigho”, mondták neki. És ez annyit tesz, hogy „haza mehetsz” - balfasz. F. Willy aki most a Szahel zónában tevékenykedik mint környezetvédő és tanácsadó, bár a helyi németsvájci táj szóláson felül semmilyen nyelvet nem beszél. 462
