Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Pomogáts Béla: A társadalombírálattól a mitológikus létregényekig
majd az ugyancsak széleskörű visszhangot keltett Börtönben és Kántor József megdicsőülése című elbeszélései a magyar vidék, általában az ormánsági falvak szegénységbe és szellemi elmaradottságba merült életéről és emberi drámáiról adtak képet. Sötét tablókat festettek Tavaszi fagy és Futótűz című regényei is, valamint Földindulás című drámája, amely Illyés Gyula nevezetes ormánsági jegyzeteihez hasonlóan azt a balvégzetű sodródást ábrázolta, amely következtében a dél-dunántúli magyar paraszti élet veszélybe került. Kodolányi igen komor színekkel festett képet a magyar vidékről: a paraszti társadalomról és az urak világáról. Egyedül talán Feketevíz című regényében, amely gyermekkorának érzelmi megpróbáltatásai mellett a tündén idillt is felidézi, enyhült meg a múlt iránt. írásmódját ezért a naturalizmussal hozták kapcsolatba kritikusai. A naturalizmus azonban, amely szándéka szerint „természettudományos alapossággal” kívánta vizsgálni a társadalom életmegnyilvánulásait, sohasem tudta igazán életre kelteni az emberi egyének és közösségek lelki valóságát. A naturalizmusnak volt szociológiája, de nem volt antropológiája, és ezért nem lehetett költészete. Következésképp jogos Németh László megjegyzése, amely Kodolányi elbeszéléseinek (és persze regényeinek) valóságos természetét világítja meg: „Ezek a novellák is bűnre, nyomorra, igazságtalanságra figyelmeztetnek; de van bennük egy költó'i mag, amely, érezzük, megért egy művet, s művet és nem vezércikket kívánt. Ha letesszük a könyvet, eró's, világos látomás marad utánuk, jeléül, hogy az író egy-egy látomását rögzítette meg bennük. Van egy pontjuk, ahol megsűrűsödnek, a kép, amelyet a költő' a műben keresett, kibontakozik; a vízió átüt.” Ez a látomás üt át Kodolányi történelmi regényein is. A tatárjárás koráról készült epikus trilógia: a Julianus barát, A vas fiai és a Boldog Margit a legnépszerűbb magyar történelmi regények közé tartoznak. Méltán, mivel írójuknak valóban sikerült felidéznie a régmúlt teljes társadalmi és kulturális, eszmei és lelki körképét, és úgy tudta bemutatni a szélesebb körben érvényesülő' történelmi mozgást, hogy egyszersmind hiteles képekben idézte fel az emberi kisvilágot, a mindennapi életet. Kodolányi János történelmi regényei azt a „klasszikus” epikai vállalkozást folytatták, amely - Jósika Miklós és Kemény Zsigmond műveitől Móricz Zsig- mond nagy Erdély-trilógiájáig -kettó's feladatot vállalt. Egyrészt hiteles képet igyekezett adni nemzeti múltunkról, másrészt példázatos módon állást kívánt foglalni a mindenkori jelen „sorskérdéseiben” és ennek során a világpolitika, a közép-európai geopolitika kérdéseiben. A Julianus barát maga is ilyen kettó's arculatú epikai alkotás. (És ilyenek a magyar középkorról képet adó történelmi trilógia további kötetei: A vas fiai és a Boldog Margit is.) Egyrészt tehát színes és gazdag freskót ad a 13. századi magyar életről, társadalomról és kultúráról, másrészt állást foglal a 20. századi magyarság önismeretének, tájékozódásának és nemzeti stratégiájának kérdéseiben. A Julianus barát a magyar középkor hiteles arculatát örökítette meg, éspedig nemcsak a mindennapi életet és az emberi szokásokat, hanem az eró'sen vallásos jellegű - a kereszténység erkölcsi ideáljaitól áthatott - köznapi gondolkodást is. írója jól tudta, hogy a 13. század emberének világképét teljes mértékben a vallási tanítás szabta meg, és a nemzeti tudatnak csak részleges magatartásformáló szerepe lehetett. Oly módon, hogy az egyes ember a királyság intézménye által összefogott nagyobb emberi közösséggel, vagyis az 420
