Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Pomogáts Béla: A társadalombírálattól a mitológikus létregényekig

monddal, Zilahy Lajossal, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Féja Gézával és Kodolányi Jánossal kezdeményezett kapcsolatot.

Az 1934 áprilisában keltezett Új Szellemi Front című írás minderről nyíltan beszélt, midőn a húszas évek elején bevezetett, úgynevezett Nagyatádiféle földreformra visszapillantva követelt valóban hiteles és eredményes birtokpolitikái reformot és országos telepítési politikát. „Valóban - olvashatjuk Kodolányinál -, meglephetett bennünket, amikor feltámadt a reformokat követelő vihar és elsöpört minden ellenkező hangot és véleményt. íme, mi már a földreform idején írogattuk gyakran obskúrus kis folyóiratokba, hogy például a földreform minden ízében elhibázott, az uralkodó osztályok megmentésére, a tömegek felé pedig porhintésre szánták, hogy a nagybirtok-kategóriák arányszáma semmit sem változott. (...) íme, mi réges-rég írtuk, hogy az ország valósággal üres vidékeit be kell telepíteni, hogy a Dunántúlt Erdély sorsa fenyegeti, hogy a kapitalizmust gyeplőbe kell fogni, hogy a nép alsó, elnyomott rétegeinek életösztönét fel kell szabadítani, hogy a liberális kapitalizmus a magyarságot ösztöneiben támadta meg, - s most mindezt halljuk felülről, vacsorákon megéljenzett és mandátumátadó ünnepeken világgá kiáltott beszédekben.

Az „Új Szellemi Front”-ról igen gyorsan kiderült, hogy pusztán kormányerősítő propagandának szánták, legalábbis a kormányzati oldalon, s ezt követve Kodolányi is eltávolodott tőle, hogy másutt keressen megoldást a magyar társadalom felhalmozott kérdéseire. Imént idézett írásában azt is leszögezte, hogy az írónak „mindig ellenzékinek” kell lennie, és végül ennek az ellenzékiségnek az időszerű kifejtéséhez is elérkezett, mint mondotta: „Parasztok földjéről van szó. Földreformról, egykéről, jogról, pénzről, termelésről, társadalomról. És munkásokról van szó, akiknek jólétét annyira emlegetik mostanában. Őket magukat azonban se nem látjuk, se nem halljuk. Szerepüket elkiáltották az éljenekben és abcugokban. Mindez pedig nem is lehet másként. Azok a társadalmi rétegek, amelyek a parlamentben őket képviselik, sohasem fognak érettük lemondani osztálykiváltságaikról, szemléletükről, múltjukról és szívük minden titkos dobbanásával a maguk érdekeit nézik s nem a népét, mely őket képviselőjének nevezi.” Kodolányi ezután már a népi mozgalom keretében kívánt kifejteni politikai tevékenységet, és a hivatásos politikusok közül egyedül Bajcsy-Zsilinszky Endre iránt érzett bizalmat.

A naturalizmustól a történelmi regényekig

Pályája nem volt és nem lehetett egyenes vonalú, minthogy a történelem szüntelenül új kihívásokkal ostromolta. Következetessége a vallomástétel és a jobbítani akarás őszinteségében és kivételesen tiszta erkölcsiségében rejlett. Sohasem alkudott meg egyetlen hatalommal sem, meggyőződése védelmében a legfájdalmasabb áldozatot is vállalta, amelyet író egyáltalán vállalhatott: ha nem beszélhetett nyíltan, az íróasztalfiókja számára dolgozott. Jól tudta, hogy azok a könyvek, amelyekre egy emberi közösségnek szüksége lehet, mindenképpen feltámadnak egy történelmi „harmadnapon”.

írói munkássága azoknak a többnyire keserves tapasztalatoknak a bemutatásával indult, amelyeket hányatott gyermekkorában és küzdelmes ifjúságában szerzett. Első elbeszélése: az 1922-ben napvilágot látott Sötétség,

419