Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Cukor György: Légyott Pohjolában (vers)
de te te érted e sóvárgást igazi havakért tiszta északi évszakokért a másféle szavakat a télről érted a távoli nyelvet amikor az áhított fehér zuhogás beszél s még mitológiák idejébe néz az ó'szi tépeló'dés Kígyója egy lopott órát hazátlanul az atyai földön száll a lift áll falán a tükör s kit nem hívtunk de a nagy havak világából való összecsavart takarónkkal az Ördög mint pemete szagú pongyolás fúria inai a lépcsők űrbéli spirál-magasában és kulcsok kulcsok tárt ablak a szakadék fölött a dörgő forgalom fölött papír-abroszról kenyér a muskotály napos ásvány-íze cigaretta parazsa zizzen és régi slágerek az ismétlés iróniájával míg elered odalent az őszi hó s magasan az est esti bolygókat égre bolydít. 380
/
