Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Ferenc: Újoncok
felderítő nyomban útnak indult, hogy Dezsinszky mozgását figyeljék. Félóra múlva csalódottan tértek vissza. Dezsinszky nem volt sehol. Zoli dühösen tiltakozott és fölhívta a kapuügyeletet. Némán gyülekeztek a telefon körül. Zoli kérdezett, aztán mosolygott.- Itt van. Vacsorára menet körülszimatoltak a kaszárnyában, a kantinban, az autóparkban, de Dezsinszkynek nyoma veszett. Éjfél felé járt az idő, mikor valaki keményen berúgta a szoba ajtaját. Kattant a villanykapcsoló. A rideg neonfény tétovázott egy darabig, aztán orvul elárasztotta a helyiséget. Az ajtóban a Pityókás Dezsinszky állt. Egyedül volt.-Ébresztő, majmok! - üvöltötte. - Megjött Dezsinszky apátok! - Remélem, örültök mindannyian. És most sorakozó a folyosón! A kiskatonák szó nélkül ugrottak ki hálózsákjaikból. Néma csöndben kimasíroztak és glédába álltak. Dezsinszky magabiztosan parádézott előttük, vigyorogva mustrálgatta őket, aztán hirtelen felüvöltött:- Jár az óra, majmok! Nekem nemsokára civil, ti meg még itt fogtok rohadni másfél évig. Úgyhogy most kakukkolni fogtok. Minden órában kórusban énekelve, hogy mindig tudjam, milyen kevés időt töltök már ebben a rohadt kaszárnyában! Nem vette észre, hogy a folyosó végén lassan elállják az utat a pizsamás kiskatonák. Az ügyeletes óvatosan a telefon felé nyúlt. Zoli, aki a sor végén állt, a kezével együtt csapta vissza a kagylót.- Kuss! - közölte tömören. Az ügyeletes gyorsan fölállt és sietve kijelentette:- Nem láttam semmit. Azzal leballagott a lépcsőn. Dezsinszky bizonytalanul megfordult a hangra, de akkor már ketten tartották a hóna alatt, egy harmadik meg tenyerével erősen betapasztotta a száját. Dezsinszky egy darabig küzdött, de nem volt esélye.- A mosdóba! - vezényelt Zoli. Dezsinszkyt öten is vezették, vitték, támogatták, hogy a lába csak itt-ott érte a földet.- Ezt még megbánjátok! - hörögte a fehérre súrolt mosdókagylók között. Valaki ráordított:- Véradáshoz sorakozó! Először Pisti lépett hozzá. Egész testében remegett.- Hunyd be a szemed! Minden dühét, a félév alatt elszenvedett összes megaláztatást, az értelmetlen katonai szolgálat iránti gyűlöletét beleadta az ütésbe. Dezsinszky orra hangosan reccsent. Pisti ezután csupasz, csontos öklével módszeresen a szemét, száját kezdte verni. Hárman is alig tudták elhúzni.- Jól van már, az istenért - csitította Zoli rémülten. - Azért ne öld meg. Nekünk is hagyj valamit. Másnap néhányukat már a reggeli után kihallgatásra idézték. A századpa38
