Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Ferenc: Újoncok
rancsnok hátat fordítva hallgatta végig a jelentkezésüket. Az íróasztal mellett Dezsinszky ült egy széken. A parancsnok lassan megfordult és kijelentette:- Ezt az embert tegnap nagyon megverték. Aztán zavartan elhallgatott, mert maga is érezte, milyen nevetséges ez a kijelentés ahhoz a látványhoz képest, amit Dezsinszky nyújtott. Arcát a felis- merhetetlenségig összepüfólték. Füle fólrepedt, első fogaiból csak csonkok maradtak, amelyeket kiválóan lehetett látni a leszakadt, lila ajak mögött. Mindkét szemét órási lilásvörös daganat borította, amelyeken aligha látott keresztül. A keze is fel volt kötve.- Alkartörés, bordarepedés, két felső metsző- és egy szemfog, lerepedt fül, melyet négy öltéssel varrtak össze - leltározott a parancsnok. - Szeretném tudni, mi történt. A katonák félelem nélkül néztek vissza. A századparancsnok nem járt tiszti főiskolára. Közönséges katonaként kezdte és nagyjából tudta, mi történik a kaszárnyában, ha a hivatásos tisztek kiteszik a lábukat.- Szóval - mondta keményen. A katonák egymásra néztek. Hallgattak. A százados egy ideig bólogatott, mintha nagyon is kedvére való választ kapott volna, aztán Dezsinszky felé fordult.- És maga? Mondja el a saját szavaival, mi történt. Dezsinszky is hallgatott egy ideig. Aztán alig hallhatóan kinyögte:- Leestem a lépcsőn. A százados ismét az ablak felé fordult. Őszi eső kopogtatta az ablaküveget.- Marhák - mondta a százados és kibámult az esőbe, amely az egész országban verte az egyformán szürke és vigasztalan kaszárnyaudvarokat. 39
