Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Ferenc: Újoncok
- Megölöm - hörögte alig hallhatóan.- Persze - bólogatott Zoli és ő is megtapogatta az orrát. - Hogyne ölnéd. Én is megölöm. De most gyere, feküdjünk le. Pisti szótlanul még egyszer a víz alá tartotta vörösló' orrát, aztán kiöblítette a véres csajkát és elindultak a szobájuk felé. Az ügyeletes altiszt már ott ült az asztalánál. Mikor elhaladtak mellette, fölállt, de nem szólt semmit. Másnap, miután túlélték a reggeli tornát, ismét találkoztak Dezsinszkyvel. Az ebédlő ajtaja előtt várta őket.- Szpertát szívok - mondta jelentőségteljesen. Az étteremben zsebükbe rakták a reggelit, ittak egy korty teát és gyorsan elsomfordáltak a kantinba cigarettát vásárolni. Dzsinszky már várta őket. Egyenesen Pistihez lépett.-Cigit. Pisti szótlanul vette elő a bontatlan csomagot. Dezsinszky rágyújtott, aztán mosolyogva Pisti arcába fújta a füstöt.- Mondtam, ugye, hogy betörlek. Most már tudod, mi vagy te? Pisti felszegte a fejét.- Majom - mondta csendesen.- Ez az. És most tűnés. Lassan múlt az idő a kaszárnyában. Apránként megtanulták, mi az, amit megengedhetnek maguknak és mikor kell rögtön ugraniuk. Nappal véresre menetelték a lábukat, este fényesre suvickolták a maguk és mások bakancsait. Cigarettáért rohangáltak, kenyeret csentek, krumplit loptak a konyhából. Fogkefével súrolták a folyosót, cipőfűzővel szedték föl a vizet és huszonötször egymás után rakták össze a szekrényüket, ha az öreg katonák puszta szórakozásból szétdobálták az egészet. Hamarosan pontosan tudták, melyik öreg katonának hány napja van még hátra, s ezt bármikor, álmukból fölkelve is készségesen felmondták, ha kellett, kórusban énekelve. Dezsinszkyvel az első éjszaka után alig néhányszor találkoztak, aztán többé nem is látták. A hírek szerint egy másik alakulathoz helyezték átképzésre. Este, bakancssuvickolás közben, a lopva elszívott cigaretták go- molygó füstjében sokszor felidézték az első éjszaka eseményeit. Tucatnyi bosszúállási módot eszeltek ki, amelyek megvalósulása esetén Dezsinszkyből alig néhány véres cafat maradt volna. De ahogy lassan teltek a napok, az első éjszaka fokozatosan feledésbe merült és Dezsinszky gyűlölt neve mind ritkábban röppent föl. Néhány hónap után viharvert, sokat próbált katonáknak érezték magukat. Izgatottan készültek az újoncok érkezésére és saját felavatásukra. Egyik este Zoli vágtatott be a körletbe, fólrántotta az ajtót és lihegve csak annyit mondott:- Dezsinszky! Az immár csaknem féléves katonák nyomban abbahagyták a levélírást, zubbonyvarrást és titkos kenyérmajszólást. Összedugták a fejüket. Két 37
