Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Ferenc: Újoncok
- Csak hogy megtudjátok, ki itt az isten - mormogta. Az újoncok görcsösen összepréselték szemhéjukat és rémülten vártak. Szemük előtt kavargóit a piros pettyekkel tarkázott sötétség. Valahonnan, nagyon messziről, harangkondulás hallatszott.- Csak hogy tudjátok - suttogta halkan, rekedten Dezsinszky. Csattanás hallatszott. Egy fej koppant a szürke vasszekrényen. Valaki hangosan feljajdúlt. Pisti óvatosan kilesett a szempillája alól. Az újonc, az első' a sorban már ismét a helyén állt. Egyik orrlyukából vékony vércsík folydogált, lefutott remegő szája széle mellett és halk koppanásokkal a csajkába gyűlt. A langaléta újonc egész testében remegett.-Lelépni! - kiáltotta Dezsinszky. - Amosdóba, futás! Lemosod a pofád és alvás! Az első újonc bizonytalan léptekkel a mosdó felé indult. Dezsinszky a következőhöz lépett. Csattanás. Szünet. Csattanás. A bíborvörös orrú újoncok sorra elvonultak a mosdóba, vértől iszamos csajkájukat szorosan álluk alatt tartva, hogy le ne csepegjen a vér.- Aki leselkedik, duplán kap! - ordította Dezsinszky. Az újoncok még szorosabbra préselték szemhéjukat. Már Zolinál járt a sor. Csattant az ütés.- Na nézd csak, milyen kemény orrmánya van a kis dagadtnak! - vihogott Dezsinszky, mert Zoli orrából, nem indult meg a vér. Ki is nyitotta a szemét, de Dezsinszky a mutató- és hüvelykujjával erősen visszanyomta a szemhéját.- Te meg a haverod - dünnyögte - úgyis a begyemben vagytok. És újból ütött.- Szimmetrikus! - kiáltotta lelkesen, látva, hogy Zoli mindkét orrlyukából egyszerre indul el a vérpatak. Aztán újból csattantak az ütések és csoszogtak a meztelen talpak a mosdó felé. Már csak Pisti volt hátra. Mereven állt a helyén, szemét szorosan összezárva. Dezsinszky először lassan körüljárta, mintha valami ritka érdekes kiállítási tárgy lenne. Aztán lecövekelt Pisti előtt, jobbkezét hátrahúzta és várt. A folyosón ismét mélységes csönd honolt. Csak ők ketten maradtak, a többi újonc némán szipogott ágyában. Dezsinszky egyre csak várt. Mosolygott. Kezét vállmagasságban tartotta, hogy jól bele tudjon feküdni az ütésbe. Pisti kényszerítette magát, hogy ne remegjen. Már fájt a szeme, olyan szorosan lehúnyta. Öklét combjához préselte és két ujja közé szorította a bőrét, hogy fájjon. „Üss már!” - gondolta - „Üss már!” De nem történt semmi. Valahonnan léptek dobogása hallatszott. Pisti mély lélegzetet vett. Kinyitotta a szemét és abban a pillanatban szétrobbant előtte a világ.-iArra eszmélt, hogy hideg víz csurog az arcán. Zoli és egy másik srác tartották kétfelől, nyomták a fejét a zubogó csap alá. Sóhajtott, tétován megtapogatta az arcát, aztán lassan lemosta a száradó vért. A srácok óvatosan elengedték. Fölemelte a fejét, kinyitotta a szemét és farkasszemet nézett a tükörképével. 36
