Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Tóth Ferenc: Újoncok

-Aludj már. Belejössz.- Sose. Ajjaj, belőlem nem csinálnak katonát. Az éles neonfény kegyetlenül szétrobbantotta a szoba álmos sötétségét. Az újoncok kábultan nyitogatták csipás szemüket. Az ajtóban Dezsinszky állt, szemmel láthatóan piásan. Egy ideig vigyorogva nézegette a lassan ébredező újoncokat, aztán borízű hangon elordította magát:- Majmok! Véradáshoz sorakozó! Az újoncok sietősen szedelőzködtek. Annyit már megtanultak, hogy a pa­rancsra ugrani kell. Néhányan a terepszínű egyenruhát rángatták ki a szek­rényből.- Pizsamában! - csattant Dezsinszky hangja. - Nyomás, majmok!-Véradás, ilyenkor? - suttogott Zoli. - Figyelj, legyél mellettem. Ha belém­szúrnak egy tűt, én mindig elájulok.- Futólépés! - kiáltott Dezsinszky. Meztelen lábak csattogtak a betonon. Kettesével, hármasával nyomakod- tak ki a folyosóra. Mikor Pisti is odaért, Dezsinszky keze kinyúlt, mint egy sorompó.- Örülsz, nagypofájú? Ugye örülsz? Hisz megígértem, hogy este eljövök. A többiek sorra elhaladtak mellettük. Zoli egy pillanatra visszanézett, aztán lesúnyta a fejét és beállt a többiek közé a sorba.- Most már mehetsz, majmocska. Téged utoljára hagylak. Oda állj, a sor végére. Felröhögött és keményen megpaskolta Pisti fejét.- Csak azért, mert szimpatikus vagy nekem. Azért hagylak utoljára. Figyeld a műsort. Biztos élvezni fogod. Pisti elrántotta a fejét a hányadéksz ágú lehelet elől. Dezsinszky nem törődött vele tovább. Lassan a sor elejére sétált. Közben egyenként végigmérte a kiskatonákat.- Oszolj! - kiáltotta hirtelen. - Mindenki előszedi a csajkáját! Tízig számolok! Szétugrottak. A szűk folyosón óriási kavarodás támadt, míg mindenki megtalálta a saját szürke szekrényét és előráncigálta a saját csajkáját.- ...négy...öt... - számolt Dezsinszky. Kanalak hullottak csörömpölve a földre, ingek, sapkák, melegítők szóródtak szét.- ...tíz! Jól van, fácánok! Víííígyázz! Az újoncok kezüket csajkástul a pizsama varrására csapták és görcsösen fólvágták a fejüket.- Csajkákat áll alá tenni! Tartani! Tétován engedelmeskedtek. Álluk alá nyomták az alumínium csajka éles peremét. A hosszú folyosón egy lélek sem mutatkozott. Az ügyeletes asztalánál sem ült senki.- Mindenki becsukja a szemét! Engedelmeskedtek.- Azt mondtam, hunyd le a szemed! - dörrent Dezsinszky Zolira, aki le­selkedni próbált remegő szemhéja alól.- Mindenki! Dezsinszky a sor elejére ment. 35

Next

/
Thumbnails
Contents