Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Gángoly Attila: A cinkos apostol

Azután idevezeted a templomszolgákat és egyéb fegyvereseket, majd elkerülendő minden félreértést, egyenest hozzám lépsz, s megcsókolsz balfelól...- Megcsókollak balfelől - ismételte Júdás kábán.- Mihelyt pedig látod, hogy elhurcolnak, szerfölött röstellkedni kezdesz, mint aki szánja-bánja tettét. Visszaviszed a harminc ezüstöt, utolsó tallérig a templom küszöbére hajítod, azután fölakasztod magad...- Fölakasztom - mondta fahangon az apostol.- Meg kell értsd, elkerülhetetlen és tovább már nem halogatható, hogy elárulj engem! - kiáltotta Jézus oly módon, ahogy mennydörgés csap le az égből. - Ki tudja, meddig tart még a farizeusok fékeveszett dühe? Addig üsd a vasat, amíg forró, mondja a földmíves is...- Amíg forró - szajkózta Júdás eszement módjára.- Térj magadhoz, atyámfia! Nincs vesztegetni való időnk. És ne feledd, ezúttal is a közös cél érdekében cselekednél! Minden korábbi tettedet elhalványítva szolgálnád szent ügyünket... Gondolj Péterre, Tamásra és a többiekre! Zebedeus fia is mily örömest cserélnének veled.

Tudom, gondolta az iskárióti, de ajka most néma maradt.- Ne töprengj tovább! - dörögte Jézus. - Árulj el, amíg nem késő!- Magam is gondoltam már rá elégszer. - Ahogy kimondta, Júdás elpirult, mint a gyümölcslopáson kapott gyerek. - Mióta Jeruzsálembe jöttünk, folyvást ez jár az eszemben, aludni sem tudok tőle. Egész méhkas már a fejem, csak zsong, zümmög benne a sok buta gondolat... De akkor sem tudom megtenni!- Meg kell tenned...

Jézus szavai valósággal beleszúrtak Júdás bordái közé, s a szerencsétlen olyanformán kezdte kapkodni a levegőt, mintha máris a kötél végén himbá- lódzna. A hold fakó korongja visszacsúszott a felhőrongyok mögé. Akárha a mindenség fojtaná magába lélegzetét, elült a szél is.- Hiszen ez bűn lenne veled szemben, Mester - jött meg az apostol hangja.- Halálos vétek, amiért elkárhoznék... Gondolj bele, amilyen megátalkodott Kajafás meg a többi farizeus, még tán keresztre feszíttetnek vakságukban. Pilátus és az összes római légió sem védelmez meg tőlük, ha egyszer a markukba kaparintottak... Nem lehet egyéb e sugallat, hidd el, csakis az ördög műve!- Tévedsz, Iskáriótes. E sugallat, amiképpen te nevezed, az Atya műve, nem másé...

Júdás erre be tapasztotta mindkét fülét, hogy ne kelljen hallania Jézus rettentő érveit. Ám vacogó testéből csakhamar kifutott az erő, s kezei szár- nyaszegetten hullottak alá a sötétbe.- Az Atya kívánná hát kárhozatomat? - kérdezte alig hallhatón.- Vésd eszedbe jól: a hitszegés is küldetés. S cserébe tettedért végtelen dicsőség lesz majd osztályrészed...- Ugyan hol?- A mennyekben, hol másutt? - Jézus olyan hangon beszélt most, akár egy körmönfontan mérlegelő, mézédes szavú kufár. - Az Atyaisten jobbján fogsz ülni velem együtt az idők végezetéig. Fénye beléd hatol majd, megtisztít minden szennytől, ami reád tapadt. Atyám házában a legfőbb hajlék lészen hát jutalmad... Mi többet akarhatnál ennél a mennyben?- És a földön? ... Hiszen ha megtenném, amit parancsolsz, emlékemet örök

344