Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Tóth Ferenc: Újoncok
- Ne hazudj. Pisti letette a kanalát és egyenesen a másik szemébe nézett.- Figyelj ide. Én nem szoktam hazudni. Nincs cigink és kész. A rosszarcú gonoszul összehúzta a szemét.- Nagy a pofád, fiacskám. De most az egyszer még megbocsátok, mert új fiú vagy. Nyomás a kantinba és hozol egy csomag Szpártát. Egy perced van rá. Egy ideig hallgattak. Az újoncok a tányérjukba dugták a fejüket és igyekeztek úgy tenni, mintha ott se lennének. A rideg, kó'padlós teremben csak a kanalak csörgése hallatszott. Pisti nyugodtan fölvette a kanalát.- Nem megyek - mondta és merített a levesből. A rosszarcú a füléhez tette a kezét, mintha rosszul hallott volna.- Mit mondtál, te koszos? Aztán keményen, eró'sen megragadta Pisti vállát, aki épp egy kanál levest akart a szájához vinni. A leves abban a pillanatban szétloccsant. Pisti felpattant és egy mozdulattal lesöpörte válláról a rosszarcú kezét. Az étteremben megfagyott a levegő'. A kanálcsörömpölés is abbamaradt. Az újoncok feszülten figyeltek.- Na nézd csak - suttogta a rosszarcú gonoszul és egész közel tolta a képét Pisti arcához. Öt centire az orrától sziszegte:- Ébredj fel, te szemét. Te még nem ismered Dezsinszkyt. Tudod, mi vagy te itt? Majom. Kicsi, koszos majom. Aztán hátrább lépett és kezét vastag övére akasztotta.- Szóval mi vagy te itt? Akarom hallani! De úgy, hogy a többiek is hallják! Pisti csak állt és farkasszemet nézett vele. Ebben a pillanatban megcsörrent a bejárati ajtó és az ügyeletes tiszt lépett a terembe. Dezsinszky gyorsan az ételosztó kisablakhoz lépett és elvett egy tálcát. A tiszt lassan végigsétált a termen, megnézte az újoncokat, aztán magához intette az ügyeletest.- Öt perc múlva a borbélynál legyenek. Aztán melegító'ben sorakozó az udvaron. Még egyszer végigsétált a termen, aztán kiment. A piros zsinóros, mintha bekapcsolták volna, nyomban üvöltözni kezdett.- Evést befejezni, sorakozó! Irány a borbély! Az újoncok kászálódtak, visszavitték a tányérokat, vállukra akasztották táskáikat. Pisti érezte, hogy valaki áthajol a válla fölött. Dezsinszky suttogott a fülébe, de úgy, hogy mindenki hallja.- Majom, figyelj. Úgy látom, szükséged van egy kis iskolázásra. Este találkozunk. Ne félj, betörlek. Egy hét múlva a szart is felnyalod, ha én parancsolom.- Hagyd már őket békén! - lépett oda a piros zsinóros. - Még át sem öltöztek.- Megyek - mondta Dezsinszky és visszaindult a gulyásához. Félúton még visszafordult és ujját fölemelve jelentó'ségteljesen visszaszólt:- Este.- Gyerünk, nyomás! - kiáltotta az ügyeletes. Aztán Pistihez fordult.- Ezt jól kifogtad. Nem irigyellek. Ha egy mód van rá, kerüld el ezt a szemetet. Aztán még hangosabban hozzátette: 33
