Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: Nyelv: Oxigénpalack a hátamon

ERDÉLYI ERZSÉBET-NOBEL IVÁN

Nyelv: Oxigénpalack a hátamon

BESZÉLGETÉS MAJOR-ZALA LAJOSSAL- Major-Zala Lajos nevében is szűkebb szülőhazáját, Zala megyét idézi meg, szinte nap mint nap, mikor nevét leírja.- Idézni megidézem, de nem tudatosan. Nem gondolok minduntalan szűkebb hazámra, hisz a haza vagy bennem van, vagy nincsen. Kiterebélyesedve, néha már csupaszodé ágakkal. A lényeg: a gyökerek állapota. Különben is, hogy a nevem két szóból tevó'dik össze, annak inkább praktikus oldala van, mint érzelmi. Amikor kénytelen voltam Magyarországot gyermekfejjel elhagyni, óvatosságból, az otthoniak védelmére álnevet vettem fel. 1949-et írtak, öcsém néhány hónapja halott már, amikor egy májusi napon átléptem a ju- goszláv-magyar határt. Mivel anyám hosszú hónapokig nem kapott hírt rólam, belebetegedett, rövid idő alatt harminc kilót fogyott, cukorbajos lett, majd elvitte a rák. Sokáig „anyagyilkosnak” éreztem magamat, nehéz volt elviselni. Amit részletesebben meg is írok a kiadásra kész visszaemlékezéseimben: Az elázott győzelem-ben. Abban a naplómban, amelyben solothurni találkozásaimat írom meg a magyar aranycsapattal az 1954-es világbajnokság alatt. Ennek az egyetlen írásomnak kegyelmeztem meg egy nagy láda kézirat elhamvasztásakor. Volt abban regény, színdarab, novella. Magyarul, németül, franciául, a tűzre velük. Mint ahogy ezt tette Max Frisch is egy zsák „művével”, amelyeket elégetett harmincéves korában egy erdőszélen. Szerinte ekkor vált íróvá. Előttem az 1954-es Hungária Naptára, „az emigráció tizedik évéből”. Kovách Aladár tőlem is közölt benne darabrészletet „Az ismeretlen arc” rovatában. Ennek pontosan negyvenöt éve. Azóta elkallódott, már a tartalmára sem emlékszem, de a leközölt párbeszéd alapján bizonyára Európáról és a megalázó hazátlanságról lehetett benne szó. Egy mondat belőle: „Ha önző lesz és kispolgár, mint a tömegei és elad minket, elvész maga is. Én leszámoltam vele, nem hiszek Európában.” Sajnos igazam lett, rá két évre, 1956-ban, gyalázatosán cserben is hagyott bennünket. Pedig a harmadik világháború, a hidegháború legfontosabb csatáját, döntő ütközetét Budapesten vívták. A magyar fiatalok. Alig hiszik ezt ma a mai fiatalok. Közben Rezek Sándor karolt fel és emelt be a párizsi,Ahogy lehet” szerzői közé. 0 beszélt rá, hogy inkább Zalai és ne Göcseji Zala Lajos néven publikáljak, mint ahogy azt terveztem. Amikor ezt tizenhét év után Vaséknak Szentendrén elmeséltem, Pista kedves elmefuttatásba fogott, hogy a Göcsej szó mögött lappangó kihallásokra felhívja

325