Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: Nyelv: Oxigénpalack a hátamon
a figyelmemet. Mondám neki, hogy baráti gondossága megható, de sajnos már késó'. Párizsban is eldicsekedtem a Göcsej szó szülőhelyemre vonatkozó jelentésével az első' francia nyelvű könyvem megjelenése alkalmával. És hogy én erre nagyon büszke vagyok. Amikor meg már Major Lajos néven írhattam volna, ízlésemnek nem éppen megfelelő' cikkeket olvastam a Szabad Népben egy bizonyos Major Lajostól. így összevontam a két nevet. Ez különben is szokásos a franciáknál, és én ezt mellesleg, abban az idóhen nagyon előkelőnek tartottam. Csak az bosszant, hogy még negyven év után is gyakran hibásan írják nevemet, kihagyják belőle a kötőjelet.-Második verseskötetében, az 1969-ben Münchenben megjelent »Fémember az áramkörben« költeményeiben felveszi ,& versenyt a fizikával”: a rideg eltech- nikásodó világot újra meg akarja tölteni a Szó líraiságával”. A világ azóta továbbhalad a fémek és áramkörök mágneses vonzásában. Három évtized után ma is vallja az. akkori ars poeticáját?- Igen is, meg nem is. Hogy mi a technika, az az embertől függ, az is, hogy mi lesz belőle. Manapság sajnos az ellenkezőjét látom megvalósulni: az ember függ a technikától. Ez pedig a legrosszabb megoldás sorsa alakulásában. A technikának két arculata van: a jó és a rossz. Az a jobbik, amelyik előbbre vitte a világot, élhetőbbé, elviselhetőbbé tette nagyobb tömegek számára is az életet. Sajnos, nemcsak higiéniát hozott, bizonyos földrészeknek hatalmas civilizációs fejlődést, hanem szellemi fertőzést is, már-már a kultúra agóniáját. A technika olyan, mint az orvosság, túladagolása méreg. Márpedig elértünk ahhoz a határhoz, sőt már túl is léptünk rajta, a környezet- és mentálszeny- nyezéstől a fejünk fölött tátongó ózonlyukakig, amikor a technika káros hatása torkunkat szorongatja, sőt túlélésünket is megkérdőjelezi. Több kárt tettünk Földünk egészségi állapotában az utolsó ötven év alatt, mint az emberiség egész történelme folyamán. Agonizál a Földünk. Ha így folytatjuk, hamarosan megkezdődik rajta az ember nélküli élet. Ahaszonelvűség istene uralkodik. A teljesítmény és a hozam kérlelhetetlenségében a globalizáció egyetlen értéket ismer: a Profit hatalmát. Minden áron és minden ellen növelni a forgalmat. De miből? Kinek? Honnan és hogyan? Földünk kimerült, természeti kincsei fogyóban. Az emberiség egy része dúskál a javakban, telítettségében a hányinger határáig, nagyobbik része pedig éhen döglik. Máris elherdáltuk unokáink vagyonának egy részét, amelyet megőrzésre és gyarapításra kaptunk az elődöktől azért, hogy szorgalmuk gyümölcsét átadjuk majd kamatostul a következő generációknak. Ha időben nem tér magához az emberiségnek ez a kiváltságos része, pusztulást, pusztítást, véres megtorló harcokat látok a jövőben a javak igazságos elosztásáért. Ha nem vesszük ki a felelőtlen irányítást a telhetetlen pénzeszsákok kezéből, a globalizáció nagyobb veszélyt jelent az emberiségre, mint a nácizmus és a kommunizmus együttvéve. Különben is, a kutyából előbb lesz szalonna, mint egy kommunistából szociáldemokrata, vagy egy fasisztából humanista. Három vírus pusztította, még mindig őrli belülről az emberi szellemet, az élni érdemes élet méltóságát, a huszadik század három gyalázata: a nácizmus, az internácizmus és most a multinácizmus. Szerintem, közülük a multinácik a legveszélyesebbek. Ha nem történik valami a globalizáció újraértelmezésével, és nem találunk egy gyors és hatásos gyógyszert a multináci vírus ellen, úgy hiába volt minden szép technikai álmunk a boldogabb élet felé, a zsákutcába rohanunk: az emberiség 326
