Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4.szám - Vörös István: A formálásról; Öngyógyítás; A távolság legyőzése (versek)

Egy orr. Ha nem ütsz még egyet, senki se vesz észre. Zsebre teszed.

A könyvespolcodon jól fog mutatni. Csak egy hét múlva lesz bent a hír az újságban.

Épp akkor, mikor reggel egy leesett kisujjat találnak az állatkertben a farkasok ketrece mellett. Össze van fagyva. A véres havon apró, fekete bogarak rohangálnak.

Ez az ujj nem fog hiányozni senkinek? Megjelenik egy tanulmány is az orr nélküli portréról.

Igen, ott talán meg tudtad volna változtatni a dolgok folyását. Visszanyúlni a múltba, ahol elfordítja a kezed a csapot, és egy-két történetet elzár.

Ott talán lehetséges lett volna. Megvárod, hogy besötétedjen, fellopódzol a hátsó fedélzetre.

Vadul csattog fölötted egy ismeretlen lobogó, hallod a motor dohogását. Átlépsz a korláton. Zuhantadban látod a naplemente maradék csíkját, a forgó hajócsavart. Távolodsz.

Nincs rajtad mentőmellény.

Már annyi időd sincs hátra, ami alatt lerúghatnál lábadról egy csizmát. Elúszik melletted, amit megváltoztatni kívántál, vízből kilógó hátuszonnyal, minden, ami volt.

322