Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Vörös István: A formálásról; Öngyógyítás; A távolság legyőzése (versek)
Öngyógyítás Öröm figyelni. Azzal próbálkozom, hogy magam helyett másokra haragudjak. Még az hiányzik, hogy a pofon után idetartsa a másik orcáját. Vagy hogy később tőlem várja ugyanezt. Öröm figyelni. Annyi erőm sincs, hogy a kezem remegését megállítsam. A távolság legyőzése Ezek itt ketten szeretnék fölfalni egymást. 6 láb magas a nő, szőke, ha a fényképein dolgozik, egymásra fektet két vagy három negatívot. 7 láb magas a férfi, mintha a szobrait kézben cipelte volna New Yorkból idáig. Először a fotós csuklyásizmába harapna egy nagyot. Talán a vér elijesztené. De föltépné az oldalát tíz tűhegyes köröm, és egy női kéz lombfűrésszel rögtön a bordáin kezdené. Ó akkor már nyugodtan fölnyithatja a hasat, tanulmányozhatja a bőr alatti sárga szöveteket. A fűrészt a tíz köröm végre leteszi, a tüdőhöz ér, próbálja a világot ki-be pumpálni. Másképp mosolyognának mint most, mert már megszerezték volna a bizonyosságot, hogy közömbösek egymásnak. De késő lenne. Túl sokat tudnának magukról, és túl messze járnának tőle.
