Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Vörös Júlia: A költő lánglelke nyomában

merőségig elmenő kockázatvállalás képessége a nép érdekeinek jó ismeretével és felvállalásával. Júliáról, akivel egy igen rövid ideig tartó házasságban együtt haladt a választott úton, jóval kevesebbet tudunk. Szendrey Júlia Keszthelyen született a Festetich-birtokon Ujmajorban, 1828-ban. Itt az apja egyszerű ispán. 1829-ben már Erdődre költözik családjával, jól jövedelmező gazdatiszti állásba. Szendrey Ignác Júlia lányát már tíz éves korában intézetbe adja Mezőberénybe, majd Pestre Lejtey (Tänzer) Lilla divatos intézetébe. Tizenhat évesen kerül haza az erdődi várba.

Júlia - kora divatját is követve - naplót vezetett. Nem kell mást tennünk, mint visszanyúlnunk 1846. szeptember 29-i és október 10-i rövid naplóbejegyzéséig, és megvizsgálnunk az írását, hogy személyiségéhez közelebb kerülhessünk, s jobban megérthessük későbbi megnyilvánulásait is. Az elsőként vizsgált írás 1846 őszén keletkezett, túl a nevezetes szatmári megyebálon, amely Júliának Petőfi Sándorral való megismerkedését hozta. A szövegben sok a javítás, a töprengés, a vágy arra, hogy minél jobb képet mutasson magáról a világnak. A nem megfelelőnek ítélt gondolatokat kihúzza, de nem mindenütt semmisíti meg: az áthúzgálás ellenére olvasható marad egy bekezdés, más szavakat viszont örökre elfed satírozással, átfirkálással. Minél jobb színben akarja magát feltüntetni, de ezeket a hibáit vállalja. Egyes hibáit vállalja, másokat nem akar elismerni: az erőltetett választékosságra való törekvést is megfogalmazhatjuk e megállapításokból. Mindez elárulja kiforratlan, jórészt másokhoz igazodó gondolkodását is. Ezt tágabban is értelmezhetjük. Júlia írása őrzi az iskolai normaírás kereteit, ezt a jelenséget igen egyszerűen fogalmazva szabály köve tőnek is mondhatnánk. Ám vannak egyéb jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az erdődi vár kisasszonya jókora adag makacssággal, feltűnési, sőt kitűnési vággyal rendelkezik. Ha valaki ennyire a maguk anyagi valóságában látja a dolgokat, és ennyi akarattal rendelkezik, akkor el is éri, amit akar, két kézzel kaparintva meg magának, amint alkalma adódik.

Júlia szeret belekapaszkodni a külsőségekbe, és azt kedveli leginkább, ha a dolgok maguktól mennek álmodozásra hajlamos lényéhez. A világtól valójában azt várja el, hogy az igazodjon őhozzá, pedig némiképp mesterkélt az a világ, mely felépült a lelkében a nevelőintézetben és az erdődi vár falai között. Persze a kor is meghatározott keretek közé kényszerítve engedte neki és a kortársainak a személyiség önálló kibontakozását. A már emlegetett makacsság és a kitömivágyás jellemzője Júliának. A rákényszerült modorosságot, akár az írás külalakját, akár a tartalmát tekintjük is, jórészt a kor számlájára írhatjuk.

Az bizonyos az írásjelek alapján, hogy Szendrey Júlia nem érzi megfelelően tágnak azt az életteret, amelyet az erdődi vár nyújt neki a maga gondtalanságával. Tervei végrehajtásához önfejű és makacs, mindenbe belekapaszkodva véghez akarja vinni, amit kitalál. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban! Gondoljunk itt csak arra, hogy nem sokkal később mennyi ötlete támadt az apai tilalom ellenére is eljuttatni a leveleit Petőfihez.

Ebben a szeptember 29-i naplórészletben még nem épült bele a párkapcsolati betűkbe a szerelem, a társ mindenek elé kerülése, az érzelmek túlfoko- zottsága. Érzelmi túlfűtöttség ugyan mutatkozik a napló írója részéről, de ez minden hasonló korú fiatal leánynál így van. Messzire mutató jel viszont az,

315