Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Vörös Júlia: A költő lánglelke nyomában

célirányosan keresi a helyét a világban, noha ösztöneiben már az elhivatottság érzése munkál. Ez a helykeresés ekkor még nem mentes a romantikus felhan­goktól, egy önmagát teljesen nem ismerő ifjú ember kutatja a pontos helyét az élet küzdőterén. Az ösztönösség, az elhivatottsággal való eggyéforrottság azonban megma­radt az aláírásban. A jelen levél aláírása szerint Petőfi már sok mindennel számot vetett. Az eddig elvégzett munkára már visszarebben a múltba elemzőn, számotvetőn. Ez a számvetés folytatódik az egész életutat jelképező aláíráson végig. Belső érlelődése, tapasztalatai alapján már tanácsért tud ön­magához fordulni, és köszöni, továbbra sem kér mások jótanácsaiból. Mélyen át tudja élni belső sugallatait, és megérzéseire támaszkodik. A józan ész dik­tátuma továbbra sem vezérli cselekedeteit. Öt éve még gondolkodás nélkül valósággal száguldott a közéletbe magánemberként. Ma, a levél írásakor már vannak a költőnek eziránt két­ségei, töprengenivalói, ha elszántsága nem is kérdőjelezhető meg. Bizonyosan feltette a kérdést önmagában, hogy ő, mint ifjú férj és apajelölt, valóban min­den kockáztatás és felelősség nélkül vehet-e részt abban, amire felesküdött. Ne feledjük, hogy ekkor még innen van az egyéves házassági évfordulóján, és a fiatal feleség, Szendrey Júlia félidős terhesen aggódik érte, mind többet követelve magának a férj egyéni törődéséből. A lelkiismeretének adott válasz az aláírást befejező, mélyre merülő és bunkószerű végvonalban található. Ez nagyon sok indulatot és elfojtást tar­talmaz. Ha a negatív oldalát néznénk, kegyetlen, adott időben mindent el­söpörni képes agressziónak fogalmazhatnánk e végvonal jelentését. Petőfi esetében erről ne beszéljünk, inkább a költő lelkében eredendően jelenlévő indulatok hangsúlyos felgyülemléséről, és azok elfojtásáról van itt szó. A vég­sők vállalása, az ösztönök igen kemény, támadásra késztető parancsa indítja majd egy év múlva a költőt az utolsó elkeseredett küzdelemre. Nem lehetett volna lebeszélni a fegyverfogásról, a segesvári csatában való személyes rész­vételről! Tudta, érezte már ekkor, a levél írásakor, hogy minden el van vetve, és nem fog visszariadni a kockáztatástól. A Júlia-kapcsolat Petőfi rangját nem vitathatjuk, mind a magyar, mind a világirodalomban el­foglalt előkelő helye megmásíthatatlan tény. Mindaz, ami vele kapcsolatos, jelentőséggel bír. Szendrey Júliához való viszonyát igen sokan vizsgálták már, a grafológia eszközeivel még közelebb fogunk jutni személyiségükhöz. Ket­tőjük alakjának ilyen mélységű összehasonlítása világosabbá fogja tenni en­nek a híres párkapcsolatnak a minőségét, és választ kapunk arra is, hogyan jöhetett létre e két ember házassága, miképpen működött, milyen hatással lehettek egymásra. Hiszen e két ember eltérő világból jött, más családi és társadalmi alakító erők hatottak fejlődésükre, nem beszélve az elválasztó földrajzi távolságról. A személyiségvizsgálat egy párkapcsolat elemzésénél hasonlóságokat, különbözőségeket kutat, összehasonlításkor a megfelelésre vagy az összefér­hetetlenségre ad magyarázatot. Petőfiről már tudjuk, az írásvizsgálat alapján is, hogy nyughatatlan, önérvényesítésre törekvő lényében találkozott a vak­314

Next

/
Thumbnails
Contents