Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Vörös Júlia: A költő lánglelke nyomában
A múlthoz, a családhoz mély gyökerekkel kötődő fiatalember rója a füzetbe ezeket a sorokat. Egy ember származását érintő megjegyzésekre igen érzékenyen tud reagálni, a ki honnan jött feltevése fontos a számára. Egy-egy ötlete megvalósításán nem sokat töpreng, mindenáron véghezviszi amit akar. A helyzeteket jól felismeri, egy probléma megoldására azonnal és a legcélszerűbb eszközökkel kész. Mindezek a tulajdonságok igen nehezen működnek munkatársi viszonyban, egy önmagát mindenáron érvényesíteni óhajtó, egyéni látásmóddal bíró beosztott esetében. Különállásában is feltétlenül kifejezésre juttatja, hogy őt nem lehet számításon kívül hagyni, a félreállítást nem tűri. A fiatalember széles körű olvasottságáról is beszél ez az írás. Saját műveltségét, tájékozottságát, személyes szerepét azonban nem tartja fontosnak, a versek azok, amelyeknek jelentőségük, sőt küldetésük van a nyilvánosság előtt. írásjelek utalnak arra, hogy ez az ifjú ember, az ország hontalanja már kezdi felismerni: tapasztalásai, tájékozottsága olyan tudással vértezték fel, amely bizony nélkülözhetetlen lesz ahhoz, hogy ki tudjon törni helyzetéből. Az átéltek megkülönböztetik őt az átlagos embertől, és ennek a tudatát büszkén hordozza. Igen röviden összefoglalhatók ennek az örökké ütőn lévő, maradandó babérokra törő fiatalembernek a lelki jellemzői az írásának vizsgálata alapján. Még alig indult el a pályán, de küldetéstudata van, kezdi felismerni, hogy nem akármilyen fegyver van a kezében. A származás, a hányattatás eddigi évei hozzásegítették olyan tapasztalatokhoz, amelyek kevés embernek adattak meg. Megkapta a lényeglátás, a gyors cselekvés képességét. Feleslegesen nem mérlegel dolgokat, és azt főleg nem látja kétségesnek, hogy őrá fontos szerep fog várni ebben az országban. Ezt tisztán látja, pedig csak most körvonalazódik benne a jövendő útja. ✓ Irásvallató, jegyzetek alapján A költő társadalmi és családi hátterének, azaz a szűkebb és a tágabb környezetének áttekintése szükséges volt ahhoz, hogy megfelelő keretbe tudjuk illeszteni a kézírásból felszínre hozott információkat. Petőfi fennmaradt kézírásos dokumentumaiból nem lenne nehéz választani elemzésre, ám a grafológus mégis bonyolult helyzetben van, mert a kéziratok védettek, nem másolhatók, így egyes esetekben a levéltári helyben-elemzés jegyzeteire is kénytelen hagyatkozni. Ezért aztán az ezekből levont megállapításoknak fokozott a felelőssége, még ha a jegyzetelés utáni elemzés ajja is a munka savát-borsát, izgalmát, egyik érdekességét. Mindegyik elemzésre kiválasztott írásnak megvan a maga varázsa, a rögzült személyiségvonások mellett hordozzák a papírra vetés időpontjának pillanatnyi pszichés állapotát is. Az Erdélyben című vers írásvonalai arról beszélnek, hogy Petőfit nem lehet elvonni a hivatásától, a költészettől. Egyenletesen teljesít a hétköznapi feladatai elvégzésében, a társkapcsolati betűknél semmilyen társ közelsége nem kavarja fel érzelmeiben, elzárkózó magatartást tanúsít. Pedig a vers kéziratának keletkezési dátuma 1846. október 26, és ekkor a költő már ismeri Szendrey Júliát, hiszen a szatmári megyebál, a megismerkedésük híres alkalma ezt megelőzően, szeptember 8-án lezajlott! Nem érdektelen megvizsgál310
