Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Vörös Júlia: A költő lánglelke nyomában

A versek jórésze a költó' kecskeméti tartózkodása idején keletkezett (Az első dal, Engesztelés, Népdal, Pál-napkor, Színésztársamhoz, Disznótorban), a novellák az elózó' év, 1842 nyarán íródtak (A párbaj, A bajazzo). Ekkor Petőfi még éppen hogy betöltötte a huszadik évét, a vándorszínészek keserű kenyerét kóstolgatja. Am néhány év múlva ő lesz a magyar költészet és a magyar szabadságharc legnagyobb alakja. Mi jellemezte Petőfiben ezt a közéletbe való beérkezését megelőző időszakot, ezt igyekezzünk kideríteni a kéziratos füzet elemzése folyamán.

Már a címlapról is meríthetünk néhány gondolatot. Annak ellenére, hogy ilyen esetben a kézíró még a szokásos szövegtisztázásnál is nagyobb gondot fordít a betűalakításra, innen is hasznos információkat nyerhetünk. A címbetűk nagyított folyóírással íródtak, túlszabályozottak, de a személy négy lényeges vonását megőrzik, kiemelik. Ibolyák. Ez a hét betűs szó is megmutatja a költő akaratát az elismertség kivívására, szemérmességét, azt, hogy szeretetek ragaszkodást igen nehezen képes kimutatni. (És ezt csak részben írhatjuk a felnevelő kor számlájára.) Nagyon tud küzdeni azért, hogy jól érezze magát a világban, és ösztönösen vigyáz arra, hogy minél kevesebb negatív élmény érje. Itt természetesen nem a hétköznapok nehézségeinek elkerüléséről van szó, hanem a hántások visszautasításáról. Útját keresi vándorévei idején, hiszen ezek az évek nem a szellem kielégülését hozzák a számára, annál inkább erősítik meggyőződésében, hogy a jövője érdekében végig kell küzdenie, végig kell tapasztalnia, hiszen nincs más választása.

Egész életrajz felfejthető egy személy aláírásából, hiszen mint a leg- begyakoroltabb, és így a legautomatikusabban létrejövő írásproduktum, őszinte tartalmakat hordoz, ilyenkor a tudat kontrollja nem működik. Az eltitkolás legcsekélyebb szándékával sem kell számolnunk. Most nézzük meg a címlapon szereplő nevet! A vizsgálat alapján rögzített megállapításokat csak kiegészítésnek, igazolásnak szánhatjuk az egész vizsgálat folyamán felszínre kerülő adatok mellé, de lényeges tartalmakat ismerhetünk meg belőle. Petőfi nagy energiákkal, lendületesen írja le a nevét. A munka iránti elkötelezettség, az elhivatottság érzése, amelyeket a leghangsúlyosabban hordoz ez az aláírás. Nagy ambícióval küzd az elismertségért, a külvilág felé irányuló támadókedvét nagy erővel fogja vissza, és fordítja önmaga ellen az eredetileg kifelé szánt fullánkokat. Az önostorozásra, az öngúnyra való hajlama itt érhető tetten. Nagyon szembetűnő írásjel, és bármennyire hihetetlen Petőfiről, de a támadás bizonyos tudatos visszafogottságát árulja el. Az elmúlt gyermekkor meghatározó szerepéről is hordoz üzenetet a költő aláírása, fokozott érzékenységgel őrizve az elmúlt gyermekkor élményeit. Ennél az érzékenységnél arra gondoljunk, hogy a nevét leíró személy nem hagyja magát bántani származása miatt, és élénken reagál minden fájdalmas emlék előtörésére, mások által való felidézésére.

Ezeket az ismereteket a címlap betűből merítettük. Hiszem, nem volt hiábavaló itt időznünk, megvallatva ezt a néhány szót, mert a legszemélyesebb, a legmélyebben gyökerező tulajdonságjegyek kerültek a felszínre. Ha beljebb lapozunk a füzetben, a terjedelmesebb szöveg még beszédesebb lesz, több adathoz juttat majd bennünket a vizsgálódásaink folyamán. Valódi tartalmat és mélyebb értelmet ez után fognak kapni, és igazolódnak eddigi megállapításaink.

309