Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Vörös Júlia: A költő lánglelke nyomában
lomás szenvedélyével beszél erről az Első esküm című versében, visszaemlékezve diákkorára. „..Nem az fájt már, hogy nem leszek színész, De hogy maradni kényszerítenek. A kényszerítés égett lelkemen, Mint a görögtűz, olthatatlanúl. Itt tettem első esküvésemet, Nagy és szent esküt mondék börtönömben, Hogy életemnek egy fő célja lesz, S ez: a zsarnokság ellen küzdeni...” PetóTi már tizenhat évesen világfutó, igen korán érik az egész további életét mélyen meghatározó személyiségformáló hatások, lépten-nyomon nélkülözéssel, megalázásokkal találkozik. Színészi vágyak űzik, állandó hely- változtatásai mélyen összefüggnek szabadságszeretetével. Mindvégig önmagát keresi, tehetségének érvényesítését. Hogy hamar közismertté vált, ahhoz nem csupán verseinek áradása volt szükséges, hanem amiből maga a vers is táplálkozott: egész személyiségét meghatározó céltudatossága, akaratereje, amelyek a korai környezeti hatásokból alakultak ki. Csokonai korában még hiányzott, PetóTi mögött már létezett a reformkor ébredező nemzeti légkörében az a társadalmi réteg, amelyből kellő visszhangot fakasztott költészete. Ritka találkozása volt ez a közönségnek és a verseknek, amelyek kifejezői lettek e társadalmi réteg törekvéseinek, szabadságvágyának. A költő előretörése társadalmi szükségszerűség volt az adott viszonyok között. Kezdeti útkeresése folyamán a nép rajongása segíti őt rádöbbenni történelmi feladatára. Nem egyszerűen a versek írását, hanem tevékeny részvételt, szervezőmunkát is követelt tőle ez a feladat. Egy olyan irodalmat kellett teremtenie, amely a politikai eszmék nevében vállalta a harcot. Barátai körét mozgalommá fejlesztette, és küzdött ennek az új irodalomnak a megerősítéséért. Az Ibolyák költője, az ifjú Petőfi Az elemzésre kiválasztott írásminták között időrendi sorrendet tartva először egy kalandos sorsú kéziratos füzetet vegyünk a kezünkbe. A húsz éves Petőfi Sándort 1843 tele egy színtársulattal Fehérvárról Kecskemétre veti. Január közepén érkezik ide Szabó József színtársulatával, és április 7-én hagyja el Kecskemétet. Ebben az időben próbálkozik egy verseskönyvecske kiadásával, amely hat versét és két elbeszélését tartalmazza. A kiadás elmaradt, a könyvecske kézirata eltűnt. Viszontagságos útja alig ismert addig az időpontig, amíg a hetvenes évek elején véletlenül megvásárolta egy ismeretlen fiatalembertől dr. Mészáros Vince technikatörténész, a reformkorra vonatkozó művelődéstörténeti dokumentumok gyűjtője. Akkor korabeli másolatnak vélte a füzetet, de hosszas vizsgálódások után kiderült, hogy hiteles Petőfi-kézirat- ról van szó. A füzet hasonmás kiadása megjelent az Argumentum és a Kortárs kiadók gondozásában 1996-ban. Ennek a kéziratát elemezzük a továbbiakban. 308
