Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról
alapvető tanulmányában úgy vélte: „A magyar népiesség (...) jelentőségét és hatását tekintve egyedülálló volt Európában.”10 A magyarországi népiség keletkezési körülményeit vizsgálva utalni kell arra, hogy a húszas-harmincas évek Magyarországán egyidejűleg volt jelen a viszonylagos gazdasági-társadalmi fejlettség és a feudális elemek továbbéléséből eredő elmaradottság. Társadalomlélektani szempontból pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy a forradalmak veresége után a magyar társadalom jelentős csoportjai váltak hosszabb-rövidebb ideig politikailag közömbössé és részben semlegessé, amit a trianoni nemzeti trauma és erre válaszul a hivatalosság által kialakított keresztény-nemzeti gondolatkör tovább erősített. Az elmélyülő társadalmi ellentétek és a fokozódó gazdasági nehézségek közepette tehát elsősorban olyan politikai gondolatok számíthattak jelentősebb társadalmi támogatottságra, amelyek felvállalták a radikális társadalmi i’eform képviseletét és új lehetőséget kínáltak a nemzeti összetartozás és szolidaritás megélésére. Ilyen áramlat volt a húszas-harmincas évek fordulójától kiformálódó, komoly intellektuális bázist teremtő népiség. Létrejötte átrendezte a hagyományos politikai mezőt azzal, hogy képviselői a jobb- és baloldal ellentétét a lent és fent ellentétpárjával cserélték ki. A magyarországi népiség alapelemeit tekintve a szociális érzékenységet, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését, a társadalmi igazságosságot és az alapvető politikai jogok képviseletét rejtő plebejus radikalizmusra, a nemzeti kérdést újrafogalmazó patrióta magatartás- és gondolkodmásmódra - amivel egy emelkedettebb, gyakran patetikus retorika is együtt járt s a kelet-európai népek közötti föderáció eszméjére épült. A népiséggel rendszerint összekapcsolódó harmadikutasság11 lényege abban állt, hogy képviselői egyaránt elutasították a totalitariánus ideológiákat (a kommunizmust és a fasizmust) és az első világháború okozta megrázkódtatásban megrendült klasszikus liberális demokrata gondolatkört. A harmadikutas elkötelezettséget azonban csak korlátozott értelemben lehet kiterjeszteni a népiség egészére, hiszen a népi mozgalomhoz tartozók egy része vagy nem tartotta magát harmadikutasnak vagy meglehetősen ambivalens módon viszonyult ehhez a megjelöléshez. Az árnyalt megítélés jegyében attól sem lehet eltekinteni, hogy a népi mozgalom egyes képviselői (Erdélyi József, Darvas József) hosszabb-rövidebb ideig kötődtek különböző totalitariánus ideológiákhoz. Ez - a személyes vonzalmakon túl - elsősorban abból adódott, hogy népi ideológia nem volt zárt és teljes körűen kimunkált rendszer. Ebből következően: 1.) A közös alapelemeket is igen gyakran eltérő módon értelmezték a mozgalomhoz kötődők. 2.) A népi mozgalom meglehetősen sokszínű, eltérő szemléletmódú egyéniségekből állt, akiket - néhány alapkérdés kivételével - gyakran igen eltérő társadalomszemlélet és nemzetfelfogás jellemzett. A népiek által szorgalmazott társadalmi reform célja a korszak társadalmi zártságának csökkentése, a parasztság társadalom alatti helyzetének megszüntetése, s ezáltal a megrekedt polgárosodás kiteljesítése volt. A parasztság és a falu idealizálása egyrészt ezért volt fontos elem a népiségben, másrészt pedig azért, mert ebben látták a biztosítékát a tradíciók továbbélésének, aminek viszont a nemzeti tudat erősítésében szántak fontos szerepet. A társadalmi valósággal való szembesülést többé-kevésbé tudatosan vállaló népi írók, 294
