Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról
szociográfusok új formákat kerestek a politizáláshoz. Ilyen kísérlet volt többek között az új, baloldali politikai alternatívát megteremteni és megjeleníteni próbáló Márciusi Front. A népi írók által képviselt, a valóságközeliséget középpontba állító „gyakorlati politizálás” egy olyan reformeszmét próbált meg sikerre vinni, amelynek természetes forrásaként és bázisaként a nép, a sokszorosan jogfosztott és nemzetalatti helyzetben lévő parasztság szolgált. A mozgalomhoz tartozók munkáiban a nép és a parasztság fogalma gyakran összemosódik. A népiség a társadalom strukturális reformját célzó törekvések első és legfontosabb lépésének - irányzatoktól függetlenül - a valóságos földreformot kell tekinteni. Ennek jegyében kíséreltek meg hátteret teremteni annak a sokszínű modernizációs elképzelésnek, aminek tengelyében az autochton magyar társadalom- fejlődés állt. Olyan átalakulás mellett szálltak síkra, amely a megszüntetve- megőrzés jegyében támaszkodik a paraszti életforma, a hagyományos világ pozitív értékeire; a kollektivizmusra, a szolidaritásra, a természetes emberi autonómia-igényre. A hangsúlyok természetesen egészen máshol találhatók meg Erdei Ferenc mezővárosokra épített parasztpolgárosodási tervében, Kovács Imre kisbirtokos modernizációt szorgalmazó elképzeléseiben, Veres Péter agrárszocialista elgondolásaiban, Bibó István demokratikus átalakulást előtérbe állító műveiben vagy éppen a mozgalomhoz - politikai értelemben - lazább módon kötődő Németh László minőségszocialista koncepciójában. A népi mozgalom által képviselt ideológiának sajátosságai közé tartozott egyfajta moralitás. Ennek jegyében a népi írók szerveződésük kezdetétől fogva gyakran inkább morális és társadalmi, nem pedig politikai kategóriákban gondolkodtak. Talán éppen ez adta politizálásuk másságát. Kevesen voltak közöttük azok, akik politikai ambícióik vagy átmeneti szerepkényszereik mellett az ehhez szükséges rátermettséggel, politikusi készségekkel és képességekkel is rendelkeztek. A népiek, ahogyan Bibó István megfogalmazta, a baloldali magatartás megújítására kísérletet téve „egy olyan radikális mozgalmat testesítettek meg, amelyik egyszerre foglalta magában a teljes társadalmi felszabadulás követelményét és a szabadságjogok teljességének és intézményszerű teljességének a követelményét, egy olyan szintézist, amelyet azóta is hiába próbálnak megtalálni a világot szétszabdaló ellentétes világnézetek”.12 Ennek megvalósítása érdekében keresték a saját utat, a harmadik utat Kelet szigorú állami tervgazdasága és a Nyugat kapitalizmusa között. A hagyományok és a magyar értékek védelme néhányuknál ambivalens viszonyt teremtett az európai civilizáció hagyományos értékeivel szemben, de a népiek többsége sohasem tévesztette ezeket szem elől. A társaság kohéziós erejét alapvetően két tényező, a szociális érzékenységgel dúsított radikalizmus és a nemzeti sorskérdések iránti fogékonyság képezte. A mozgalomra általában jellemző radikalizmus lényegében a hagyományos, de nem marxista szocialista eszmékkel sűrűn átszőtt nézetrendszert jelentett, centrumában a demokrácia, az egyenlőség, a társadalmi igazságosság, az általános emberi szabadság eszméjével. Az individuum és a kollektívum egészséges kompromisszumát szorgalmazva elutasították a nagybirtok és a nagytőke korlátlan hatalmát és előnyben részesítették a kisegzisztenciák szabad fejlődését. 295
