Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról
VALUCH TIBOR A népi mozgalomról (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLETEK - MEGÉRTŐ MÓDBAN) I. Népiség a közelmúltban A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóját követően ismét felerősödött az érdeklődés a népi mozgalom története, illetve hagyományai iránt. Jelentős mértékben gyarapodott azoknak az írásoknak és elemzéseknek a száma, amelyek e mozgalomhoz kapcsolódó fogalmak tisztázására s történetének kritikus rekonstrukciójára törekedtek. A megnövekedett érdeklődés alapvetően két tényezővel magyarázható: a rendszerváltással együtt járó s fokozatosan kiteljesedő „szellemi felszabadulással” - aminek révén hozzáférhetővé váltak a korábban tiltott munkák s így az elemzés is tárgyszerűbbé vált, elősegítve ezzel a tisztázó viták kialakulását. A másik fontos momentum pedig az, hogy a rendszerkritikus és rendszerváltó gondolatrendszerek, eszmék és ideológiák között a népiség elsősorban a nemzeti érzés ébresztgetésével, a határontúli magyarság problémáinak központba állítása révén pedig a nemzeti összetartozás és a szolidaritás gondolatának erősítésével operálva próbálta támogatni azt a kialakuló politikai mozgalmat, amelynek keretei között megtalálni vélte a maga helyét. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy a nyolcvanas évek utolsó harmadában az új politikai erők, pártok formálódásának időszakában sokak számára rövid ideig úgy tűnt, hogy a Magyar Demokrata Fórum a meglévő hagyományokból merítve, elsősorban a népi gondolat modernizált formáját állítja ideológiájának középpontjába, megkísérelve ezzel a haladás, a nemzet és a demokrácia termékeny egyensúlyának megteremtését. A pártosodási folyamat során azonban a sokszínűvé váló hazai politikai mezőnyben a népi- ségre építhető - akkor még inkább baloldali elkötelezettségről tanúskodó - gondolatkört kiszorította a kereszténydemokrácia és a jobboldali konzervativizmus, ami pedig a népiségre való hivatkozással ebből a politikai porondon maradt, az egy olyan szélsőjobboldali, kirekesztésre épülő gondolatsor, amely a mozgalom történetében egyes képviselői - például Erdélyi József - révén 1938 után valamelyest felerősödött, de sohasem vált a meglehetősen sokszínű arculattal rendelkező népiek politikai-ideológiai törekvéseinek meghatározó elemévé. A történelmi számvetést, a múlt és jelen kérdéseinek józan végiggondolását és tisztázását nagymértékben megnehezítette az, hogy - sajnálatos módon - a népiség körüli viták és értelmezési kísérletek a kilencvenes évek elején is, mint korábban annyiszor összekapcsolódtak az antiszemitizmus, a zsidóság és az asszimiláció kérdéseivel. Ezzel azt sugallva, mintha a korábbi évtizedek 290
