Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
meret furdalása. És persze, én se vagyok kivétel. Rohadt állapot ez. Tudjuk, hogy magadra hagytunk, nincs igazán mentségünk se, pedig., hidd el Jocóm, ártatlanok vagyunk. Csakhát innen, az alvégről mit sem látni abból a heroikus küzdelemből, melyet a minisztérium a magyar dráma felvirágoztatásának érdekében folytat. HOLLENDÉR (cseppet sem minden irónia nélkül) Rettenetes lehet. SZOMMER És kis híján... kilátástalan! HÜLLENDER Az baj. Mi ugyanis már a második éve vagyunk a tönk szélén. SZOMMER Tudom. Tudjuk. Semmi sem kerüli el a figyelmünket. HÜLLENDER Főzetek neked egy jó, méregerős kávét. SZOMMER Ó, csak azt ne! Engem az orvos eltiltott minden izgatószertől. Tudsz róla, hogy kivették a fél vesémet? HÜLLENDER Én itt semmit sem tudok arról, ami a fővárosban történik. SZOMMER (nem reagál a célzásra) A beleim ném engedelmeskednek a természet törvényeinek, a szívem nem hajlandó normálisan funkcionálni. HÜLLENDER Akkor... magam se tudom, mivel illik kínálni egy haldoklót...? SZOMMER Értem a célzást. HÜLLENDER Mi van az ígért három millióval? SZOMMER Már postaközeiben van. Tudomásom szerint. HÜLLENDER Mi már foltozóvargákkal dolgoztatunk, az adóhivatal már a fenyegetésektől sem riad vissza. Úgy érezzük magunkat, mint egy haldokló ló a Szaharában, mely fölött ott kóvályognak a keselyük. SZOMMER (kacarász) Szellemes. Rólad mindenki tudja, hogy akasztófa-humorod van. HÜLLENDER Tehát: nem hoztál magaddal manit. SZOMMER Szebbet, jobbat hoztam magammal. De kissé összezavartál. Meg akartam várni az estét. Elnézlek, Jocó. Olyan vagy, mint a vas. HOLLENDER Látszat. SZOMMER Tudjuk. HOLLENDER Ez megejtő. Én már azt hittem, a minisztérium istenei levették rólunk a kezeiket. SZOMMER (mosolyog) Ugyan már. Jó. Ezek szerint Izémizé néni- kéd elpatkolása nem az egyetlen ok, amiért erre a kockázatos útra vállalkoztál. SZOMMER Természetesen, nem. A minisztérium tisztában van vele, kicsoda Hollender József. A minisztérium kutya kötelességének érzi, hogy elégtételt szolgáltasson annak az embernek, aki egy egész életet áldozott a honi teáthrumnak! HOLLENDER Ó, de szépen mondtad! SZOMMER Te voltál az az ember, aki bebizonyította, hogy egy káprázatos korszak megteremtéséért nem kell okvetlenül a fővárosba orientálódni. HOLLENDER (felfigyel) Voltam? Én „voltam” az az ember? SZOMMER Ki más? HOLLENDER Álljon meg a menet!... Úgy értetted, hogy... most már mehetek a büdös fenébe? SZOMMER De Jocóm! Ez nem illik hozzád!... Ne tégy úgy, mintha nem jól értenéd! Azért vagyok itt, hogy tolmácsoljam a hivatal, pontosabban: a nemzet elisme269
